Kata szelet és egy majdnem V.K. F. nevezés
2007 október 29. | Szerző: maszatjani |
Blogírói pályafutásom úgy indult még a nyár közepén, hogy az nlc-s fórumokat olvasgatva, a lányok ajánlottak egymásnak gasztroblogokat. Kíváncsiságból rákattintottam párra és nagyon tetszettek. Így kezdett el bennem is érlelődni a gondolat, hogy talán én is írhatnék egy ilyet.Természetesen folyamatosan olvasgatom mások blogjait azóta is. Vannak amelyek azért állnak közelebb a szívemhez, mert az írójuk nagyon szimpatikus, van ahol olyan hétköznapi recepteket találok, amelyet én is szívesen készítek, van amelyeket pedig pont a különleges ételek, útiélmények miatt olvasgattok. Szóval olyan vagyok a gasztroblogokkal, mint Gombóc Artúr a csokikkal…
Hogy, hogy is jön ez a Kata szelethez? Nos pár hete olvasgatás közben rábukkantam a V.K.F. X. fordulójának kiírására. Máskor is szívesen böngésztem a pályamunkák között, sőt játszom a gondolattal, hogy egyszer majd én is felnövök a ” nagyokhoz” és benevezek erre a szerintem nagyon jó , játékos főzőversenyre.
A mostani forduló kiírásakor is elgondolkodtam tehát, hogy melyik a legmeghatározóbb gyermekkori ízélményem? Mi is jut eszembe erről először. Torlódtak a gondolatok és a receptek a fejemben, azután valahogy teljesen ki is ment a fejemből. Múlt héten azután -teljesen spontánul, minden hátsó szándék nélkül- Kata szeletet sütöttem. Már a habot kentem rá, amikor bevillant. EZ AZ! Ha valami akkor ez egy igazi gyerekkorból hozott íz.
Hosszú éveken át, minden jeles alkalomkor ott kellett álljon az asztalon, mert anélkül nem volt ünnep az ünnep. Bármikor megkérdezték tőlem: na mit süssünk, mindig az volt a válaszom: Kata szeletet. Már mindenki unta és új sütiket vett volna fel a repertoárba, de én ragaszkodtam hozzá.
Emlékszem a karácsonyt, húsvétot megelőző napra, amikor már ott puhult a kamrában, de nem lehetett megvágni. Igazi ünnepi pillanat volt, amikor anyu levágta a széleit és odaadta.
Szóval igen én azt hiszem, ezzel neveznék a V.K.F. jubiláló X. fordulójára.
Kata szelet
Tészta: 50 dkg lisztet, 15 dkg zsírral, 15 dkg cukorral, 2 tojássárgájával és 1 csomag sütőporral összerakunk egy tálba. Annyi tejet rakunk, hozzá, hogy egy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Ha kész háromfelé szedjük és három lapot sütünk belőle.
Megjegyzés: Nekem nem volt zsírom, úgyhogy margarint használtam. Anyu kérdeztem, hogy mennyivel többet tegyek, azt mondta, bátran tegyem bele az egész 25 dkg margarint, mert csak omlósabb lett tőle. Igaza lett.
Lustaságból még meg is puhítottam a mikróban egy kicsit a margarint és így nagyon könnyen összeállt a tészta és alig kellett hozzá tej.
Krém:
A legrosszabbul sikerült lapunkat összetörjük. (Kézzel, géppel vagy zacskóba téve klopfolóval-kinek, hogy tetszik).
A tésztamorzsához hozzáöntünk 1 dl vaníliás tejet (vaníliarúd-krőzusoknak, mezei halandóknak vaníliaaroma vagy vaníliáscukor) és 1 dl rumot. (ki lehet váltani rumaromával, de az nem az igazi).
Utána hozzárakunk 2 evőkanál baracklekvárt, 2-4 evőkanál cukrozatlan kakaóport (ízlés szerint), 10 dkg vajat és 15 dkg cukrot.
Ezt robotgéppel sima krémmé keverjük és a megmaradt két lapunk közé, egyenletes rétegben betöltjük.
Máz: 3 tojásfehérjét, 15 dkg porcukorral gőz felett felverünk, majd a sütire kenjük. (Először a fehérjékből felhőszerű habot keverünk utána adjuk hozzá a cukrot és kb. 5-7 perc alatt kemény habbá verjük. Vigyázzunk, mert ha túl forró a gőz, megfőhet a habunk. Amikor már jégcsapként lóg a hab a kiemelt habverőkarokon, na akkor már kenhetjük.)
A tetejét reszelt csokival vagy tortadarával díszítjük.
Másnapra puhul össze isteni finom omlós süteménnyé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ez a recept nekem is megvann nagyon finom csak ajálani tudom
szia! Valahogy bepattant az eszembe, hogy kata szeletet kéne sütni. (még sohasem csináltam, pedig elég öreg vagyok) Igaz, nem vagyok valami profi a sütésben. Elolvastam többféle leírást is, nem tűnik egy ördöngősségnek. A Te leírásod olyan “emberközeli”, úgyhogy látom magam előtt a folyamatot.
Szia peppytta!
Nyugodtan próbálkozz meg vele, mert tényleg nem ördöngősség. Sok sikert hozzá és feltétlenül számolj majd be hogy hogy sikerült. Üdv: Zsuzsi
Szia maszatjani (vagy Zsuzsi?)! Na, az imént fejeztem be a mosogatást a Kata-szelet után. Jól fel is idegesítettem magam vele. Ugyanis – mint mondtam – nincs nagy tapasztalatom a sütéshez, így aztán ha mégis nekifogok, nagyon kétes kimenetelű a vállalkozás. Mint. pl. ez a Kata is. Mindent úgy csináltam, ahogy le van írva, de nem hiszem, hogy akár felszelni is lehetséges lesz, ugyanis kő kemény a két lap.
A közé kerülő töltelék az finom lett (kóstolgattam, mikor csináltam). De lehet jobban jártam volna, ha külön megesszük, mert így a két deszkalap közül már lehet ki sem lehet enni. aztán a tetejére való tojáshabbal is baj lett, mert kicsik voltak vagyon a tojások ezért több tojásfehérjével dolgoztam, így viszont nem tudtam eldönteni, hogy tegyek-e még plusz porcukrot hozzá. Aztán azt sem tudtam, hogy műxik az a gőz felett való habverés, hogy pl az a jó ha forró a gőz vagy épp csak langyos legyen. Nem is akart az a nyamvadt hab keményedni erre mérgembe hozzázutyintottam még egy kis porcukrot. Valahogy ada jutottam, hogy megállt a habverőn, így aztán rátettem e tészta tetejére, de ekkor már semmi kedvem nem volt hozzá. Kinézetre jól néz ki, dehát ha elkezdeném szelni, szétlapulna az egész. Így még kidobni sem lehet, mert túl nagy.
Mindezeket a hányattatásaimat csak azért írtam le, mert kérted, hogy számoljak be a “sikerről”. Hát erről ennyit. egy olyan profinak mint te biztos nevetséges, hogy én mit összebénázok itt, dehát így esett a nagy eset. Hozzátenném, hogy nem a receptleírás vagy a Te hibád, egyszerűen nem tudok sütni. (Főzni viszont igen jól.) Tészta is van ami sikerül, de míg készítem, sose vagyok benne biztos, hogy lesz-e belőle valami. No üdv… próbálok lehiggadni, mert piszok ideges lettem ettől a sütéstől.
Szia peppytta!
Nyugodj meg, ahogy leírtad, pont olyan a süteményed, amilyennek jelen pillanatban lennie kell. Két kőkemény lap, közte finom rumos-kakaós krémmel. Szóval ezzel az égvilágon semmi baj sincs. Ez egy másnapra puhulós süti, ne tedd hűtőbe, hagyd kint éjszakára. Szerintem nem lesz vele baj. Nekem is volt már, hogy fogadtam volna, hogy ehetetlen lesz, de egy napra rá már szépen lehetett szeletelni is. Úgyhogy ne aggódj, hogy most még szétlapulna a vágástól, így természetes. A gőzön való habverés nekem sem a kedvencem, de szerintem jól tetted, hogy még tettél hozzá cukrot, mert több volt a fehérjéd. A gőz hőmérsékletéről nem nagyon tudok pontos adatot, én akkor szoktam elkezdeni verni a habot, mikor elkezd a víz már gőzőlni. Szerintem nem jó a túl forró gőz és nem szabad, hogy beleérjen a vízbe a tojáshabos kotlád, mert mindkét esetben nagy a sanszod arra, hogy megfőjjön a fehérje. Ez saját tapasztalat, úgyhogy bár nagyon kedves vagy, de hidd el nem vagyok profi, a legkevésbé sem. Csupán egy tök szimpla, műkedvelő háziasszony. Mostmár viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy holnapra milyen képét mutatja “Kata”. Remélem összekapja magát! Üdv: Zsuzsi
Szia Zsuzsi!
A Kata-szeletem maga a tökély. Igazad volt!
Üdv és köszi! Peppy
Szia!
Nagyon örülök!!!!!!!!!!!!!!!!