Babapiskótás cseresznyés lepény és némi Stahl magazin
2009 június 24. | Szerző: maszatjani |
Attól, hogy jó ideig nem írtam blogot, azért olvasni több-kevesebb kihagyással olvastam a gasztroblogokat. Gyakran csak átfutottam a gyűjtőoldalon a címeket és azokat böngésztem át részletesen amelyek felkeltették a figyelmemet. Egy ilyen alkalommal futottam bele egy Stahl Judit legújabb magazinját értékelő posztba és a hozzá tartozó néhol – már bocsánat- dilettáns hozzászólásokba. Én is megvettem a fenti lapot, át is olvastam és igen, valóban nem tökéletes, tényleg sok benne a már többször elsütött recept, érződik rajta, hogy még nem igazán forrt ki teljesen az újság végleges arculata. Én is kihagytam volna pl. a takarítós részt, viszont vannak benne nagyon-nagyon jó elemek, amelyek a többi hazai főzős lapra nem jellemzőek. Szerintem bátrabban elmozdulhatnának a csak gasztroirányba, az is simán eladná a lapot. Szóval nem is a kritikával volt bajom, de némelyik hozzászólás feldühített. Úgy veszem észre, hogy gasztrokörökben divat cikizni, leszólni S. J.-t. Félre ne értsétek nem ikont akarok faragni belőle, de szerintem igenis nagy szerepe volt abban, hogy Magyarországon az egyszerű háziasszonyok olyan alapanyagokat, ízeket, ételeket ismertek meg amit azelőtt nem. Persze ízlések és pofonok, én például Lázáréktól mentem a falnak. Ennek ellenére persze igenis követett el olyan hibákat, amiket felróhatunk neki pl. a vaj istenítése után a Rama szponzorálása miatt egy ideig mindent margarinnal csinált. Na ez pl. hiteltelen volt. Vagy ott van pl. az internetes fórumja az oldalán, régen tényleg működött, de az utóbbi időben semmi értelme nem volt, meg is szüntették, no ezen is lehetne fogást találni. De olyanokat felróni neki, mint legnagyobb hibát, hogy nem húzza fel a ruhaujját????? A kaput azonban az a megjegyzés tette be, hogy valaki megdöbbent azon, hogy a népszerű blogíró Chilli (Zsófi) lepaktált!!!!! Stahl Judittal. Könyörgöm, lepaktálni az ellenséggel szoktunk. Szerintem pedig inkább óriási dolog, hogy egy országosan terjesztett lapban, amit Magyarország legismertebb tévés szakácsnője ad ki, külön oldalt kap egy internetes blog szerzője. Én ezt egyáltalán nem érzem ledegradálónak, inkább elismerésnek. És még mielőtt gyanúba keverednék nem fogadtak fel védőügyvédnek, fogadatlan prókátórként írtam le mindezt.
Szóval ennyi duma után, hogy is jön ide a pite. Miután kipuffogtam magam, rámentem Stahl internetes oldalára ( www.stahl.hu) , ahol a hétvégi receptek általában már napokkal előbb rajta vannak. Most is így volt és mivel pont kapóra jött a cseresznyés süti és minden volt is itthon hozzá, gyorsan össze is dobtam. Így azután az a helyzet állt elő, hogy mikor vasánap délelőtt leadták a műsort, az én pitém már a konyhapulton hűlt.
15 dkg babapiskóta
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
6 tojás
50 dkg friss, mirelit vagy befőtt, magozott cseresznye
2 csapott evőkanál finomliszt
10 dkg puha vaj
20 dkg cukor
1 vaníliarúd
1 citrom reszelt héja
A tepsi előkészítéséhez:
kevés vaj és finomliszt
A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Kivajazunk, kilisztezünk egy 20×30 cm-es tepsit. Ezután a tepsibe belefektetünk 2 sütőpapírt, amelyeket egymásra merőlegesen helyezünk el. Figyeljünk rá, hogy a sütőpapírok szélei minden irányban 3 cm-rel túllógjanak a tepsi peremén: így könnyű lesz kiemelni a kész süteményt.
A babapiskótát finom morzsásra őröljük, és összekeverjük a sütőporral meg a sóval. A tojásokat szétválasztjuk. A cseresznyét összekeverjük a liszttel.
A puha vajat, a cukor felét, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a reszelt citromhéjat robotgéppel 1-2 perc alatt összekeverjük. Egyenként eldolgozzuk benne a tojássárgájákat, majd az egészet 2-3 percig tovább keverjük a géppel, hogy felhabosodjon.
Tiszta, száraz habverőkkel lágy habot verünk a tojásfehérjékből, majd a lágy habhoz apránként hozzászórjuk a maradék cukrot, és addig verjük tovább, amíg kemény és fényes nem lesz. A tojássárgájás masszába fakanállal beleforgatjuk a cukros, kemény tojásfehérjehabot, aztán óvatos és széles mozdulatokkal a babapiskóta-morzsát is.
A tésztát egyenletes rétegben átkanalazzuk a tepsibe, meghintjük a cseresznyével, és a süteményt 35 perc alatt megsütjük a sütőben.
Megjegyzés tőlem: annyit változtattam, hogy vaníliarúd helyett vaníliaaromát használtam és először vertem fel a tojásfehérjéket, utána a cukros tojássárgáját habot, mert így nem kellett a habverőt mosogatni, mint fordított esetben kellett volna.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nah, hát, például én voltam az, aki ki van attól készülve, hogy nem húzza fel a ruhája ujját.
És még mindig tartom, hogy ha egy tv műsorban “népnevelek”, akkor odafigyelek arra is, hogy nem úgy főzők, mint otthon, mert példával járok mások előtt. Szerintem. De az élet attól szép, hogy nem vagyunk egyformák. Neked az a véleményed, hogy minden úgy ok, ahogy van, szerintem meg úgy ok, ahogy én gondolom. Miért nem szólták bele az olvasottakba? Miért csak itt próbálsz meg magyarázatot találni? Ági, aki főznél volt szerintem ez a “beszélgetés”, nyugodtan beírhattad volna ezt is, hogy aki elolvassa a véleményedet, az belelásson abba is, amiről írsz. Megint elmondom, szerintem. Mivel, nem vagyunk egyformák, én pédául nem állnék neki kibontott hajjal, kézfejig érő pulóverben főzni. Mert zavar, és mert az is zavar, hogy a tenyerében szűri meg a citromlét, utána meg összefogdos mindent a konyhában. Te így csinálod? És ha igen, akkor azért, mert tőle láttad, vagy azért, mert így esik jól? Folytatnám még, de most nincs több időm. szepy
Szia szepyke!
Nem emlékszem melyik blogban olvastam, de az biztos, hogy nem Áginál, mert ő régebben postolta a saját véleményét. Ami pedig a témát illeti, változatlanul úgy érzem, hogy ez olyan kákán is csomót keresek típusú dolog. Persze aláírom lehet, hogy én nézem rossz szemszögből a dolgokat, de amíg nem írtátok nekem soha nem tűnt fel az, hogy citromos kézzel fogdosna össze dolgokat (amúgy szerintem az adások összevágottak, tehát közben valószínűleg kezet mos) A haját meg mindenki úgy hordja főzés közben ahogy neki kényelmes, én is hátrafogom. A népnevelés meg szerintem azért erős túlzás, nyilván senki nem fogja azért kibontani az összefogott haját, vagy lehúzni a blúza ujját, mert így látja a tévében. De mondom nekem ezek sosem tűntek fel, összeségében szoktam nézni ezeket a műsorokat, nem pedig kockáról kockára kielemezve.
Halihó! Régen írtam már ide, pedig olvasni azért jövök, nagyon nagy volt a csend, de gondolom, most, hogy itt a szünet, ontani fogod a jobbnál jobb recepteket! Milyen évet zártatok az iskolában? A vizsgákhoz gratulálok! Babaprojekt nem aktualizálódik még? (Bocsánat, én már csak ilyen kíváncsi 🙂 Puszi! Kinga
Szia Kinga!
Valóban nagyon eltűntem, az tanév végére kicsit besűrűsödtek a dolgok körülöttem. Milyen évet zártunk? Hát…. volt benne minden: vér, veríték, könnyek- ahogy az egy első osztályban lenni szokott, de a végére azért sikerült pozitívra kihoznom a mérleget, de iszonyúan elfáradtam közben. Voltak sikereim 9 kitűnőm lett, a felmérők jók lettek, de voltak-vannak olyan gyerkőceim, akik nem úgy haladtak ahogy kellett volna, volt aki rengeteget hiányzott és van két kis hallássérültem is. (integráló iskola vagyunk) Szép hivatás ez, de csak akkor van értelme ha az ember szívvel-lélekkel csinálja. Akkor pedig kipurcan agyilag. Most próbálom kipihenni magam, keddtől szabadságon vagyunk, de ez azért nehezebben megy, még nem tudtam leállni, pörög az agyam a jövő tanévi tennivalókon. A saját babaprojekt is alakulgat, egyre közelebb kerülünk hozzá, de még kicsit várat magára. Rendszeresen járok mindhárom blogodba és pont ma főztem meg a gyümölcslevesedet, csak kicsit elrontottam, mert főzős pudingport vettem, úgyhogy átimprovizáltam arra és Janinál nagy sikert aratott, mert ő nagyon szereti, de még sose csináltam. Szedret tettem bele és irtó guszta lett. Tényleg fel is rakom majd ide is. Puszi: Zsuzsi