Maszatkonyha
Nem is tudom mit írhatnék. Miről szól a blogom?...

Csokoládés tallérok

2007 július 29. | Szerző:

 



 

 

Megmondom őszintén mikor hozzákezdtem a csokis tallérokhoz, nem gondoltam volna, hogy ez bizony finom lesz és még nekem is ízleni fog. Akik olvasták már a korábbi beírásaimat, azok tudhatják, hogy a kakaós, csokis dolgokkal szemben van némi fenntartásom. Nos, be kell valljam ez az egyik  kivétel ami erősíti a szabályt. A recept eredendően Stahl narancssárga Gyorsan, valami finomat! c. könyvéből van. Csak egy egészen picit változtattam rajta, mert nem volt otthon 10 dkg étcsokim ( konkrétan egy deka sem), úgyhogy ezt úgy váltottam ki, hogy egy kis maradék tej tortabevonót és egy kis maradék Boci csokit vágtam falatkákra, de mivel még így sem volt 10 dkg, egy kicsit több kakaóport raktam bele. Stahl képén kicsit vaskosabbnak tűnnek a tallérok és be is vannak repedezve, az enyémek teteje sima lett és kicsit lapingerebbek is, de az ízüknek ez nem ártott. Az igazság az, hogy tervezem, hogy hamarosan újra megsütöm, mert nagyon hamar megvolt, de akkor egy 10 dkg-os TEJ csokit fogok belevágni.Szerintem isteni lesz. Ja, anyunál is ez a fajta fogyott el leghamarabb a hat közül.

 

Hozzávalók (az eredeti recept szerint)

15 dkg liszt

1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

fél teáskanál szódabikarbóna

negyed teáskanál őrölt fahéj

10 dkg étcsoki

10 dkg puha vaj

15 dkg cukor

1 tojás

 

Az első 5 hozzávalót ( konkrétan a száraz hozzávalókat) összevegyítem. Persze a csokit apró falatkákra kell vágni.

Egy másik tálban a puha vajat a cukorral  meg a tojással habosra keverem.

Ha kész ehhez hozzászórom a száraz anyagokat és összekeverem. Nem egy kemény tészta nekem ment fakanállal is, de ha mégse egy picit rá lehet segíteni kézzel.

Rögtön lehet formázni, diónyi golyókat formálni és azt 4 cm átmérőjű és fél cm vastagságú korongokká lapigatni. (Szerintem kézzel a legegyszerűbb, de lehet egy lisztbe mártogatott pohárral is)

Utána egymástól kicsit távolabb egy sütőlapra tenni, mert a szódabikarbónától bizony terülnek majd szét jócskán.

Előmelegített forró sütőbe tesszük és kb. 10-12 percig sütjük. (Én onnan láttam, hogy kész, hogy  a széle már szilárdabb volt, egy késsel meg lehetett óvatosan emelni és akkor látszott, hogy az alja már megsült.) Figyelni kell, mert hamar sül. Amíg meleg puha, törik, de ha kihűl visszadermed, de nem lesz teljesen kemény, hanem olyan pont jó omlós. Tényleg nagyon finom.

Címkék:

Kókuszos tallér

2007 július 28. | Szerző:

 



 

A képzeletbeli dobogó legalsó fokán áll ez a kókuszos tallér. A Rama legújabb “Házi sütemények 2” gyűjteményében leltem rá. Irtó könnyű volt megcsinálni, pikk-pakk kész volt. Aki gyorsan akar valami finomat, egyszerűt és olcsót annak bátran ajánlom. ( Csak azért nem került előkelőbb helyre a ranglistán, mert én nem nagyon csípem a kókuszt.)

 

Hozzávalók kb. 20 tallérhoz

 

-10 dkg margarin

-10dkg porcukor

-10 dkg kókuszreszelék ( nekem egy kicsit kevesebb volt, nem ártott neki)

– 1 db tojás

– 1 kávéskanál sütőpor

– 15 dkg finomliszt

 

A margarint habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojást, a sütőporos lisztet és végül  a kókuszreszeléket is beledolgozzuk. A kész tésztát rövid időre hűtőbe tesszük, azután tallérokat formázunk belőle és előmelegített sütőben 180 fokon 10-15 percig sütjük.

 

Címkék:

Lekváros golyó avagy a golyó pleccsnisítése

2007 július 27. | Szerző:

 



 

 

Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon-nagyon finom süti. Csupán csak a külsejével akadt némi problémám. A receptet egy pár évvel ezelőtti Kiskegyed közepéről kiszedhető karácsonyi aprósüti mellékletből szedtem. (Igen-igen és mindezt a nyár közepén) Ott lekváros golyó néven szerepel, a képen pedig ingerlően gusztusos kis félgömbök kellették magukat, málnalekvárral a közepén. Nos a mai napig sem tudom, hogy mit rontottam el, de nekem gusztusos golyók helyett, gusztusos pleccsnijeim kerültek elő a sütőből, amelyek ezt mégegyszer hangsúlyozom nagyon-nagyon finomak. Próbáltam kis lángon, nagy lángon sütni, az eredmény ugyanaz maradt. Viszont az egyik legkelendőbb süti volt, úgyhogy máskor is szeretném megsütni. Ezért azután ha valaki rájön a golyómegmaradás törvényére, kérem írja meg nekem a titkot! Előre is köszönöm.

 

Lekváros golyó

 

hozzávalók kb. 40 darabhoz ( nekem nem lett ennyi)

 

18 dkg liszt, 2 tojássárgája, 6 dkg cukor, 12 dkg vaj, 1 vaníliás cukor, a töltéshez lekvár ( én meggylekvárt használtam)

 

A tésztát összegyúrjuk ( omlós, úgyhogy a minden hideg legyen és gyors összegyúrás elve lép életbe) kb. 1 óráig hűtőben pihentetjük, azután kis golyókat formálunk belőle és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük őket. Fakanál végével ( én kézzel csináltam, mert a fakanálra a 3. után már ráragadt a tészta) lyukat fúrunk és megtöltjük a lekvárral. Előmelegített , 180 fokos sütőben ( nekem gázsütőm lévén ez nem sokat mond) kb. 15 percig sütjük.

Címkék:

Vaníliás hógolyók

2007 július 27. | Szerző:

 



 

Az ötödik helyezett szintén ( teljesen véletlenül) egy internetes gyűjteményben talált Stahl Juditnak tulajdonított recept. Én persze ezen is kicsit variálni kényszerültem, több ponton is. 1. Kihagytam belőle a darált mandulát (ok: nem volt itthon), 2. sima mezei vaníliás cukorral dolgoztam, nem a recept által előírt keverékkel, bár elismerem úgy teljesen más lett volna az ízhatás, úgy lett volna tökéletes. Így sem lett rossz, bár mikor dobozba pakoltam megállapítottam, hogy nem puhult meg, de lehet, hogy nem is kell neki, az előkóstoló uram szerint finom. (amúgy az illata is, én eltelve az édes illatoktól nem bírtam már rávenni magam a kóstolásra, talán ezért került csak erre a nem túl előkelő 5. helyre)

Nagyon könnyű volt formázni, gyorsan megvolt.

 


Vaníliás hógolyók



Hozzávalók:
5 deka mandulabél
15 deka liszt
1 vaníliarúd
5 deka cukor
12 deka puha vaj

a hempergetéshez porcukor

Bekapcsolom a sütőt 200 C-ra (gázsütőn 6-os fokozat), és kibélelek sütőpapírral egy nagy tepsit.
A mandulát tisztára mosott kávéőrlőben finomra darálom, és összekeverem a liszttel. Ezután újabb munkára fogom a gépet: beleteszem a darabkákra vágott vaníliarudat meg a cukrot, és pillanatok alatt elkészítem benne a saját gyártású vaníliás cukromat. Ezt hozzászórom a puha vajhoz, és a cukros vajat robotgéppel kikeverem. Kézzel hozzágyúrom a mandulás lisztet, és a kész tésztát 5 percre beteszem a fagyasztóba.
Sütéskor a tésztából kb. 2 és 1/2 centi átmérőjű golyókat formázok, és két ujjnyi távolságban egymás mellé teszem őket a tepsin. A golyókat 15 perc alatt megsütöm, és még melegen porcukorba hempergetem. Ha már kihűltek, újra meghempergetem őket: így szép, egyenletes hóbundát kapnak.
kb. 20 darab lesz belőle.

Címkék:

Tutti-frutti tallérok

2007 július 26. | Szerző:

 



 

 

Nos akkor elkezdem. Közben kitaláltam, hogy aszerint, hogy, hogyan sikerültek, rangsort fogok felállítani a 6 süti között. Hiszen mikor elindítottam a blogot, azt ígértem, hogy a kudarcokat, kevésbé sikeres dolgokat sem fogom elhallgatni. Annál is inkább, mert 1. az én hülyeségemből is tanulhat valaki 2. lehet, hogy ami nekem nem ízlik nem sikerül, az másnak tökéletes lesz.

 

Szóval, hátulról kezdem, mint egy igazi, komoly eredményhirdetésnél. A 6. helyezett az bizony a Tutti-frutti tallér lett, több -“rajta ” kívül álló- ok miatt. A recept amúgy eredetileg Stahltól van. Ez a süti lett a ” futottak” még kategória. Igazándiból nem is akartam ilyet készíteni, helyette egy vaníliás kiflivel szemeztem, csakhogy a két meglévő receptem közül valahogy egy sem volt százas. Az egyiknek a tésztájába 2 főtt! tojássárgája kellett volna. Nos, gyors körtelefon tesóknak. Hitetlenkedés a túl végen, senki nem hallott még róla, úgyhogy ezt a lehetőséget egyöntetű szavazással kizártuk. A másikba pedig mandula vagy dió kellett volna, ami pedig nem volt. Így jött szembe velem, miközben keresgéltem ez a tutti-frutti tallér. Még az adásra is emlékeztem, amikor Judit ezt csinálta, azt hiszem talán az unokahúgainak készítette, de ez nem biztos.

 

A recept amúgy végtelenül egyszerű:


Tutti-frutti tallérok



Hozzávalók:
15 deka liszt
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1 doboz színes tortadara (8 deka)
1 narancs
10 deka puha vaj
15 deka cukor
1 tojás

Bekapcsolom a sütőt 190 C-ra (gázsütőn x-es fokozat), és 2 nagy tepsit kibélelek sütőpapírral.
Ezután előveszek a tésztához 2 tálat, hogy az egyikbe a „száraz” a másikba pedig a „nedves” alkotóelemeket teszem.
Az elsőben összekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a színes tortadarát, aztán belereszelem a narancs héját. A másik tálban a puha vajjal indítok. A vajhoz hozzászórom a cukrot, és robotgéppel összehabosítom. A cukros vajhoz ezután géppel hozzádolgozom a tojást, és jöhet bele a narancslé. A megreszelt narancs egyik felének kifacsarom a levét, aztán 3 evőkanálnyit hozzákeverek a cukros-tojásos vajhoz. Ezzel kész a tészta „száraz” és „nedves” része, már csak össze kell kevernem őket. A vajas tálba apránként beleszórom a lisztes egyveleget, és közben fakanállal jól összeforgatom a tarkabarka színű masszát.
A kész tésztából 4 és 1/2 centi átmérőjű, csapott evőkanálnyi tésztahalmokat rakok ki egymástól viszonylag távol a tepsikre, mert sütés közben a tallérok eredeti átmérőjüknek a duplájára nőnek. Mielőtt az egyik tepsit a másik után betolnám 9-10 percre a sütőbe, ujjammal kicsit megdizájnolom a halmokat, hogy a félgömbökből szabályos tallérok legyenek sütés után.
Az aranybarna szélű tallérok melegen még puhák, de miközben kihűlnek, megkeményednek, és ettől jó ropogósak lesznek.
18-20 tallér lesz.


Megjegyzés:


– nem volt narancsom, úgyhogy helyette egy fél citrom levét nyomtam bele, de szerintem kevés volt, simán elbírt volna még egy kis savanykás ízt.


Összeségében nekem egy kicsit édes együtt a tortadara meg a 15 dkg cukor. Legközelebb egy kicsit kevesebb cukorral próbálom meg. Szerintem pont a magas cukortartalom miatt, a sütik teteje kicsit lyukacsos lett, de persze ez lehet mástól is.


Porcukrozni, nem porcukroztam, a képen csak azért látszik, mert a dobozban ráhullott a másik sütiről.


Ja! És a három tepsiből csak egy lett ehető, merthogy kettőt szénné égettem. Egyet, mert a nővéremmel eldumáltuk az időt, a másikat, pedig, mert anyu telefonált éjjel 11-kor, hogy becsapott a telefonvezetékébe a villám, nincs árama, lyuk lett a falba stb. Persze rögtön elrohantunk segíteni, a süti pedig otthon maradt. A többit gondolom már sejtitek. Szóval emiatt sem lopta be magát a szívembe, pedig nem tehet szegény róla. Ennek ellenére marad a 6. hely, de szerintem adok neki még egy esélyt hamarosan, hogy bizonyítson.


 

 

 

 

Címkék:

Megőrültem!

2007 július 26. | Szerző:

 



A címbeli felkiáltás az elmúlt napokban többször is elhangzott felém, csak éppen kérdő hangsúllyal. Bárki aki betette a konyhámba a lábát (pedig voltak egy páran),szemmel láthatóan komolyan kétségbe vonta az elmeállapotom épségét. Ugyanis, most amikor 40 fok körül stagnál a hőmérő, és minden józan gondolkodású ember konyhafrászt kap és messzire kerüli a gáztűzhelyet én 3 napja aprósüteményeket sütök folyamatosan. Igen, hülye vagyok, vállalom. Mentségemre szolgáljon, hogy nem saját részre készítettem ezt a mennyiséget, hanem ajándékba szántam anyunak. Hogy miért pont ezt? Nos, nem tudom, ki, hogy van vele, én szeretem az édességet (le sem tudnám tagadni), viszont, ha éppen rámtör az édesség utáni vágy(akárcsak a reklámban) én bizony nem érem be bármivel és ha nincs kedvemre való, akkor inkább nem eszem semmit. Persze van a másik típusú ember is. Nos ide sorolhatjuk szűkebb pátriámból anyut és az Uramat is. Ők, ha elkapja őket az ihlet, képesek a tortabevonót, a vaníliás cukrot sőt a szórócukrot is megenni. Ilyen előélettel nem csoda, hogy anyukám gyakran hív fel azzal a kérdéssel, hogy nem sütöttél valamit?


Ahogy közeledett a névnapja anyunak (Anna), úgy kezdtem el agyalni, mit is vigyünk neki. Az igazi ajándékot már 2 hete megkapta. (Egy parfümöt, amit elveimmel teljesen ellentétben hamarabb odaadtam)Igenám, de az ember csak nem állíthat be köszönteni üres kézzel. Itt jött a képbe a sütemény. Először csak egy fajta túrósra gondoltam. Azután rájöttem, hogy az (főleg ha vendégei is jönnek) hamar fogy, kevés, romlandó stb. Így azután eljutottam az aprósütik gondolatához, amire akár napokig is rá tud járni, eláll és finom is.Az ötlet tehát megvolt, következett a terv kidolgozása.


Először is ki kellett válogatni a sütiket. A töménytelen mennyiségű szakácskönyvből, újságból, fecnikről, internetről lementett receptekből ez nem is volt olyan egyszerű dolog. Mivel igencsak hónap vége felé járunk, az is szempont volt, hogy ne kelljenek hozzá drága hozzávalók, csak amiket otthon is meg lehet általában találni. Másik szempont volt, hogyha már ilyen őrültségre adom a fejem, hogy legalább nyújtani ne kelljen a tésztát, meg szaggatni, ennyivel is könnyítsek a dolgomon. Azután próbáltam különböző ízvilágokat válogatni, hogy ne legyenek egyforma, egyenízű pleccsnik, hanem változatosak. Hát mit mondjak nem volt egyszerű. Pár nap alatt többször is változtattam az eredeti terven, végül az eredetileg tervezett 4 fajtából hat lett. Szépen két dobozba rendeztem őket ( miután elmenekítettem őket az éhes tekintetek és mohó kezek elől). Ma délelőtt vittük ki anyunak és azt kell mondjam az öröme és meglepetése felülmúlta a várakozásaimat. Szóval nagy sikert arattam vele, úgyhogy nekem már megérte a 40 fokos 3 napos konyhaláz.


Beírom mind a hat receptet, külön-külön, nem hallgatva el az esetleges kudarcélményeimet sem, mert azért az is akadt. Induljon hát a 6 részes aprósüti-szappanopera.


 

Címkék:
Frissebb bejegyzések »

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!