Csöröge

2008 október 12. | Szerző: maszatjani

 Kapcsolatunk gasztrorészében a csörögekészítés, vagy nem készítés kardinális helyet foglal el. Történt ugyanis, hogy anno domine, még jó pár évvel ezelőtt, összebútorozásunk után nem sokkal nekiálltam csörögét készíteni. Otthon gyakran készítettünk és olyan egyszerűnek tűnt. Nos, nem részletezem, több ponton is kudarcot vallottam. A végeredmény nagy részét, – miután az éppen ott vendégeskedő unokaöccsök és húgok a jobban sikerülteket megették- nemes egyszerűséggel kidobtam. Mikor a ház ura hazatért és elmeséltem neki a megpróbáltatásaimat- ( most ha mesét mondanék, az következne, hogy szörnyű haragra gerjedt, de szerencsémre ő nem ilyen típus)- egyszerűen csak megdöbbenve vette tudomásul, hogy ÉN az Ő egyik kedvenc ételéből még csak mutatóba sem hagytam neki. Hivatkozhattam én arra, hogy milyen elkeserítő lett a végeredmény, és hogy tuti, hogy NEM EZ a kedvenc étele, azóta is vissza-visszatérő motívum az életünkben a kihajíntott csöröge.

Múlt hétvégén azután gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy a a kolbászos krumplileves után (ami inkább krumplipaprikás lett, az állagát tekintve, de ez egy másik történet), bizony csöröge lesz a második fogás.

Mint klasszikusoknál általában elővettem a Horváth Ilonát és a kelt csörögereceptje alapján (mert van ám nem kelt is), olyan tésztát rittyentettem, hogy anyu és Jani mind a tíz ujjukat megnyalták és nem győzték dicsérni, az ízét, a könnyűségét. Szóval abszolút siker volt.Nekem pedig egy gasztromumussal kevesebbem van.

Kelt csöröge (Horváth Ilona receptje alapján)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum (hogy ne szívja magába a zsíradékot), csipet só

sütéséhez zsír vagy olaj (bő zsíradékban kell sütni)

tálaláshoz: vaníliás cukor vagy sima porcukor és baracklekvár (különben meg ízlés szerint)

Elkészítés: a felsorolt alapanyagokból kelt tésztát készítünk, én kenyérsütőben dagasztottam, ennek hiányában először az élesztőt egy pici langyos tejben kevés cukorral felfuttatjuk. Egy tálba tesszük a lisztet és a többi hozzávalót ( az élesztős tejet is) és rétestészta keménységű tésztát dagasztunk belőle.

Ezt kb. fél, háromnegyed óráig kelesztjük, majd 3 mm vékonyságúra nyújtjuk és kb. 10 cm-es nagyságú lapokat vágunk belőle  ( én téglalapokat szoktam kb. 10*6-7 cm) derelyevágóval, a közepükbe egy vágást ejtünk és a végeket ezen a vágásokon keresztül áthúzzuk.

Bő, forró zsíradékban úgy sütjük, mint a fánkot, azaz az első oldal sütésekor lefedjük. Hamar sül, figyeljük, nehogy megégjen. A nyújtáskor rákerülő lisztet amennyire tudjuk seperjük le róla, mert a zsíradék fel fog habosodni, ha túl sok kerül bele.

Papírtörölközőre szedjük, hogy leitassuk róla a felesleges zsírt, azután porcukorral vagy van. cukorral vagy a kettő keverékével megszórjuk/belehempergetjük. Lekvárral tálaljuk.

A túrós tészta titka

2008 szeptember 20. | Szerző: maszatjani

 Bevallom, a cím bizony nem kicsit hatásvadász. Arról van ugyanis csupán szó, hogy hosszas túrós tészta-kudarcélmény után, sikerült rátalálnom arra a “titokra”, amitől nekem túrós tészta, a túrós tészta. Persze nincs mögötte semmi titkos hozzávaló vagy tudomány. Ráadásul eddig is gyakran készítettem túrós tésztát, mert az Uram nagyon szereti. Mint oly sok más családban nálunk is vannak nézetkülönbségek a téren, hogy édesen-e vagy sósan-e? Ő sósan, én édesen. Mindkettőnk számára elképzelhetetlen a másik variációja. Én- a menzán szocializálódva, bizony el sem tudom képzelni- csak tejföllel és cukorral. Mégis mindig hiányzott az a plusz íz, ami a menzai túrós tésztát jellemezte. Evvel nem vagyok egyedül, számtalan eszmefuttatást olvastam már erről a témáról, hogy mennyire bele tudja magát égetni az emberek agyába a menzai ízvilág. Én például a menzai borsófőzelékkel jártam így, meg a tejbegrízzel, teával, tokánnyal és még sorolhatnám. Gyerekkoromban az őrületbe kergettem anyukámat azzal, hogy hiába csinált otthon borsófőzeléket, egyszerűen nem ettem meg, mert nem OLYAN volt. Egyszer aztán elrontotta, túl sűrű, túl lisztes lett, no akkor kiáltottam fel örömmel, hogy ez olyan, mint a menzán! A tejbegríznek állítólag a tej vizezése a titka, a többiről sajnos nincsenek információim. Egyetlen egy dolog van, amit sokan emlegetnek, mint menzás ételt és nálunk ilyen sose volt, a piskótakocka-csokiöntettel. Ez kimaradt, pedig ismerve a menza-vonzalmamat, biztosan bejönne nekem.

Túrós tészta- menzaízzel

Kifőzzük a tésztát. Én fodros nagykockát szoktam, de ki milyennel szereti.

Füstölt szalonnát apró kockákra vágunk és egy nagyobb serpenyőben megsütjük szép pirosra, jó ropogósra. Ha kész, megnézzük, hogy mennyi zsír sült ki, ha túl sok, kicsit leönthetünk belőle.

A megfőtt tésztát, átforgatjuk ezen az ízletes, finom zsíradékon.

A túrónkat (25 dkg) kb. 2 evőkanál tejföllel kikeverjük. Nem kell túl simára, csak hogy elvegyüljenek, az a jó, ha a túródarabok nagyobb göbökben is megmaradnak.

Ezután a tésztánkra ráborítjuk a túrós masszát és jó alaposan, hogy mindenhol befedje, beleforgatjuk.

Ezután mindenki ízlése szerint fogyaszthatja, sóval és szalonnakockákkal, vagy tejföllel és cukorral.

Nudli

2008 március 7. | Szerző: maszatjani

A nudlival ezidáig nem igazán ápoltam szorosabb kapcsolatot. Régebben- miután sokáig szemeztem vele- hazajött velem egy zacskó fagyasztott változata. Hát, mit mondjak? A csomagoláson látható kép volt az, ami ingerlően gusztusos volt, amiatt vettem végül meg, de mitagadás hatalmas csalódás lett a vége, mert a végeredmény egy nyúlós, ragadós, ízetlen vacak lett. Ebből persze teljesen logikusan arra következtettem, hogy a nudli ilyen. Nem is terveztem, hogy mi és ő még valaha egymásra találhatunk.

Azután múlt héten egy tartalmasabb leveshez kerestem második fogást, amikor a Házi ételek c. könyvben rábukkantam egy szilvalekváros gombóc receptre. No, gondoltam, pont ez kell nekem. A könyv írója megemlítette azt is, hogy ebből a tésztából nudlit is készíthetünk. Nudlit? Kösz, nem!-gondoltam.

Azért ziher, ami ziher felhívtam az Uramat, hogy mi a véleménye a menüről. Nos, azt kell mondjam, egy mondattal húzta át a terveimet. Ugyanis közölte, hogy a szilvalekvárt hanyagoljam és inkább nudli legyen gombóc helyett.

Így azután- miután a leesett államat összeszedtem- nudlit készítettem. Ami- itt esett le másodjára az állam- nagyon finom lett és igen tekintélyes adag. Ezért amit nem főztem ki, azt tálcára téve lefagyasztottam és amikor már megdermedtek zacskóba tettem őket.

Nudli 

Hozzávalók:

30 dkg finomliszt

1,2 kg krumpli

1 tojás

2 csipet só

A nudlik hempergetéséhez zsemlemorzsa

1. A krumplikat megmossuk, majd héjában megfőzzük őket.

2. Közben egy kevés olajon, serpenyőben megpirítjuk, folyamatos kevergetés mellett a zsemlemorzsát. Úgy, hogy tegyünk hozzá, amikor kész kristálycukrot és ha szeretjük egy kevés fahéjat. ( 20 dkg zsemlemorzsához kb. 3 evőkanál cukor és egy kis kávéskanál fahéj mehet)

Én még soha nem csináltam így a morzsát, de határozottan finomabb így, ízesítve.

3. Ha megfőtt a krumpli, leszűrjűk, megpucoljuk és krumplinyomóval átpasszírozzuk.

4. Az áttört krumplihoz hozzáadjuk a lisztet, a sót, a tojást és összegyúrjuk.

5. A tésztából megformázzuk a nudlikat. Ezt lehet úgy, hogy kis darabokat tépünk le belőle és azokat görgetjük hengerekké, vagy pedig hosszabb, ujjnyi vastagságú csíkokat sodrunk és azokat késsel vágjuk fel 2-3 cm-es darabokká.

Arra azért figyeljünk, hogy kb. egyforma nudlikat gyártsunk, mert a főzésnél különben gondjaink lesznek. (egyik szétfő, a másik még nyers)

6. Egy nagy fazékban feltesszünk kb. 4-5 liter vizet főzni, rakunk bele egy kávéskanál sót  és egy evőkanál olajat.

7. A felforrt vízbe rakjuk bele a nudlikat, egyszer óvatosan átkeverjük, azért, hogy lássuk nem ragadtak le az aljára, utána pedig addig főzzük, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Akkor még egy percet adunk neki, végül szűrőkanállal kiszedjük őket és beleforgatjuk az előre legyártott pirított morzsánkba.

8. Ehetjük porcukorral vagy lekvárral, de ha szeretjük, akár cukros darált mákot vagy diót is szórhatunk rá.

Baracklekvárral ettük, csak a fényképen látszik olyan sötétnek, mintha szilva lenne.

Gofri

2008 február 13. | Szerző: maszatjani

Elismerem, nem kicsi fáziskésésben vagyok. Közel 3 hónapnyiban. Még novemberben kaptam az Uramtól egy gofrisütőt, de azóta nem volt még időm, energiám arra, hogy keressek egy jó receptet is hozzá. Anno, akkor kipróbáltam eggyel, de nem lett nyerő. Ezt a receptet tv3 ajánlotta a hozzászólásában, úgyhogy most amikor tetté érett bennem az elhatározás, ezt halásztam elő. V.O. receptje a Mindmegette oldalon szerepel, nagyon sok dicsérő hosszászólással kiegészítve meg néhány megmosolyogtatóval is.(hiába, no, az emberi butaságnak , mondhatni hülyeségnek nincs határa)

Amúgy a gofri finom, illatos és puha. Szóval aki ropogósat akar, ne ezt a receptet válassza. Én ilyet akartam, úgyhogy örültem, mert nagyon jó lett.  ( bár azt mondják az okosok, hogy ha nem egymásra rakjuk őket, hanem egyenként rácson hűtjük ki, akkor ropogós lesz) Lekvárral, nutellával és vaníliapudinggal ettük.

Gofri IV. (V.O. receptje)

 Hozzávalók:

40 dkg liszt

1 csomag sütőpor

3 tojás

12 dkg margarin

1 csomag vaníliás cukor

12 dkg cukor

csipet só

1/2 liter tej

reszelt citromhéj

  Elkészítés: A liszthez keverjük a sütőport. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a margarint, sót, vaníliás cukrot, cukrot, a 1/2 liter tejet, és a citrom héját. Jól összekeverjük. A tojások fehérjét keményre verjük, és beleforgatjuk a masszába. Azonnal süthetjük a gofrisütőben, kb. 4 perc alatt megsül. Csokipudinggal, lekvárral nagyon finom.

Megjegyzés:
Rakhatsz a tésztába durvára reszelt almát (de mértékkel, mert vizet ereszt), vagy mazsolát is.

Én mindegyik sütés előtt, kikentem vajjal a sütő alját és tetejét is.