Ismét egy tejberizs-variáció
2007 november 30. | Szerző: maszatjani
Ha jól emlékszem már legalább két tejberizs-variációt rögzítettem a blogomban és íme itt a harmadik, a jelenlegi tuti befutó. Akinek ismerős lenne, annak igaza van, ugyanis egy az egyben Stahl Judit receptje alapján készítettem, a legutóbbi gyors édességes szakácskönyvéből. Tényleg nagyon finom és kiadós. Mi két napig ettük. Aznap este mikor elkészült, akkor langyosan, desszertként. Másnap pedig már kihűlve, kakaóval megszórva, leves utáni második fogásként szerepelt az étlapunkon. Így is, úgy is finom volt. A receptet-most kivételesen szó szerint idézem- a végén pedig jönnek a saját megjegyzéseim. Tényleg próbáljátok ki, mert nagyon finom. A kép nagyon nem sikerült jól, túl sötét a háttér, bocsánat érte.
Habkönnyű tejberizs (Stahl J.: Gyors édességek)
Hozzávaló:
15 dkg rizs
3 dl tej
5 dl hideg tejszín
1 citrom reszelt héja
1 vaníliarúd
10 dkg cukor
10 dkg apróra vágott, cukrozott narancshéj
A tálaláshoz:
4 evőkanál narancs- vagy málnaszörp
A rizst kávéőrlőben durvára daráljuk, aztán egy közepes méretű lábosban összekeverjük a tejjel és a tejszín ½-vel, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és bele dobjuk a vaníliarúd kikapargatott héját is. Mérsékelt tűzön felforraljuk, és ha rottyant egyet, takaréklángon 10-15 perc alatt csendes forrásban, gyakori keverés mellett megfőzzük. Így sűrű, de egyáltalán nem édes rizskrémet kapunk. (Ha túl sűrűnek találnánk, kevés meleg vízzel hígíthatjuk a tejberizst s főzés közben.)
A még forró rizskrémet aztán átkanalazzuk egy nagy tálba, majd robotgéppel kb. 10 percen át keverjük, hogy kihűljön. Ha ez megvan, hozzáadjuk az apróra vágott cukrozott narancshéjat is.
A maradék, hideg tejszínből tiszta és száraz habverőkkel kemény habot verünk, fakanállal hozzáforgatjuk a kihűlt, cukrozott narancshéjjal dúsított rizskrémhez, és a habos édességet szétosztjuk 4 üvegtálkában.
Tálalás előtt mindegyik adagra rácsorgatunk 1-1 evőkanál narancs- vagy málnaszörpöt, és ez nemcsak finom hozzá, de jól is néz ki rajta.
4 adag lesz belőle.
Megjegyzések tőlem: – csak Hulala-tejszínutánzatom volt otthon, úgyhogy-mivel az cukrozott- kissé csökkentettem az előírt cukor mennyiségét. (Amúgy melegen édesebbnek hat, mint kihűlve, nem kell megijedni)
– Vaníliarúd helyett- bűnös módon- 2 vaníliáscukrot raktam bele.
– A robotgépes részt kihagytam.
– Nem kaptam kandírozott narancshéjat, helyette darabolt, kandírozott citronát darabokkal dúsítottam. ( annak ellenére, hogy fogalmam sincs a mai napig, hogy mi is az a citronát)
– Nekem túl híg szörpöm volt itthon és azzal nem lett túl guszta, úgyhogy csak egyre tettem a többiről elhagytam.
Ui: csak nem hagyott nyugodni a tudatlanságom gondolata, úgyhogy google barátunk segítségével kiderítettem, hogy a citronát cukorban eltett (azaz kandírozott) citromhéj, úgyhogy nem is tértem el nagyon az eredeti recipétől.
Citromkrém
2007 augusztus 26. | Szerző: maszatjani
Banános piskótatallér
2007 augusztus 26. | Szerző: maszatjani
S.O.S. édességek
2007 augusztus 24. | Szerző: maszatjani
Most olyan leszek, mint Rémusz bácsi, ott folytatom, ahol az előző bejegyzésemben abbahagytam. Szóval az arab kávétorta nagy siker volt, szinte pár óra alatt elfogyott. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a váratlanul, ebéd közben beállító anyósék is, sógornőstől, gyerekestől. Hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak. Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor azt sem tudja, hogy mit csináljon hirtelen? Pakolja le az asztalról a félig evett ételmaradékot, dugja a mosatlant a mosogatószekrénybe vagy a szanaszét heverő cipőket, papucsokat próbálja meg egy diszkrét mozdulattal a konyhapult mögé rúgni. Nos ilyen előzmények után, jött a következő dilemma. Mivel is kínáljam meg őket. Ásványvíz, üdítő még csak-csak akadt, de sehol egy árva csomag mogyoró, ropi vagy keksz. Így azután kénytelen voltam – az Uram rosszalló pillantásai közepette- elővenni a megmaradt fél kávétortát. Ami- és ez nem kis büszkességgel töltött el- pillanatok alatt elfogyott, mindenkinek nagyon ízlett. A sógornőm még a receptet is elkérte.
Itt vége is lehetne a történetnek. Minden jó, ha a vége jó. Persze, csak akkor, ha a vendégek kikísérése után, nem találjuk szembe magunkat, egy, a hűtőt aggodalmasan nyitogató férfiemberrel, aki döbbent arccal szegezi nekünk a kérdést: ” Ugye nem mondod, komolyan, hogy annyi volt az összes torta?” A tömör, de válaszra szenvedő arckifejezés a válasz, úgyhogy persze megsajnáltam és megnyugtattam, hogy mindjárt összeütök valamit. Elhamarkodottan ígértem, döbbentem rá pár perc múlva, hiszen a készleteim a 3 napos, hosszú hétvége végére, igencsak megcsappantak és lévén augusztus 20-a, délután 5 óra volt, minden üzlet zárva. Az ígéret azonban, mint tudjuk, úgy jó, ha megtartják, így azután összekaptam az összes kreativításomat és egy óra múlva három turbódesszertet prezentáltam a látványosan édességhiányban szenvedő drágám elé.
A reakció? Jóleső mormogás és egy májhízlaló dicséret: ” Hát cica! Te fantasztikus vagy, hogy a semmiből is tudsz ilyen dolgokat csinálni!”
Nos íme a három S.O.S. , maradékfelhasználó, turbóédesség, amelyek nagy előnye, hogy felhasználtam több olyan dolgot is, amire amúgy a kidobás várt volna.
Találtam a szekrény hátsó zugában egy dr. Oetker pudingport. Vanília ízű manduladarabokkal felturbózva. Utolsó pillanatban leltem rá, mert néhány nap volt már csak hátra a szavatossági idejéből. Valamikor régen vehettem, amikor újdonságként feltűnt, azután meg szépen elfelejtkeztem róla. Most azonban pont jól jött.
Megfőztem, azután pedig a pár hónapja a Pennyben vett mini szilikonos formáimba rétegeztem a pudingot, némi maradék háztartási keksszel és sok-sok szőlővel dúsítva. A maci nem lett túl sikeres, legközelebb nem a forma aljára rakom a szőlőt, mert így úgy néz ki, mint egy arcnélküli rémmedve.Amikor kihűltek, hűtőben raktam 20 percre a formákat, azután pedig óvatosan tányérra fordítottam őket.
A legnagyobb sikert a három desszert közül ez a tejberizses-poharas desszert aratta, úgyhogy ez valószínűleg nemcsak kényszerhelyzetek esetén lesz szívesen látott vendég a konyhámban.
Főztem egy adag tejberizst. ( Nekem- tudom, eléggé el nem ítélhető módon- volt itthon egy szintén Oetker doktor által készített tejberizs alapom- amit a gyorsaság miatt bevetettem, de amúgy simán működik a hagyományos módon készített tejberizzsel is. Ha valaki még nem készített- nem szégyen az, én is 25 évesen tanultam meg-lapozzon visszább és a 3. vagy 4. bejegyzésemnél megtalálja én, hogyan szoktam készíteni alapesetben.)
Szóval mikor kész volt, ketté osztottam és az egyik feléhez kevertem 1 púpos evőkanál mogyorókrémet. Utána poharakat vettem magam elé és rétegezni kezdtem: sima tejberizs-szőlő( jó bőven)-mogyorókrémes tejberizs-szőlő és így tovább, amíg tartottak a hozzávalók.
Nagyon-nagyon finom.
Churros
2007 augusztus 11. | Szerző: maszatjani
A recept eredetije Stahltól való. Többször is szembejött és ingerkedett velem. Volt a Nők Lapjában, leadta a műsorában és végül megjelent a legújabb könyvében is. Ami igazán vonzott benne, az pedig nem más volt, mint a FAHÉJAS PORCUKOR. Szóval nekiálltam. Egyetlen egy gondom volt, a formázás ugyanis eredetileg csillagcsöves habzsákkal kéne hogy történjen. Nos, nekem ez nem volt. Hosszas kotorászás után előástam a kütyüs fiók mélyéről egy valamikor egy szakácsújsághoz ajándékba adott habzsákszerűséget. Gondoltam ez majd jó lesz. Tévedtem, de erre csak akkor jöttem rá amikor a forró olaj már tele volt a churros-kígyók mellett apró tésztamaradványokkal. Először fel sem tűnt, hogy mi a gond, csak hosszas kutakodás után jöttem rá, hogy a zsák oldala ki van vágva és bizony orrán-száján jön ki a tészta. Habzsáknak csúfolt valami kidob- jön a b terv, a zacskó. Ezzel nem is lett volna baj, csak túl nagy lyukat vágtam rajta és így túl vastagok lettek a churros-kígyók, nem sültek át rendesen. Szóval fontos: egy cm-nél vastagabbra nem formázzuk, inkább picit kisebbre.
Churros (Stahl: Végre otthon)
Hozzávalók:
2, 5 dl tej, 5 dkg vaj (margarint tettem bele), 1 evőkanál cukor, 1 nagy csipet só, 12 dkg finomliszt, 4 tojás
A tejet, a vajat, a cukrot és a sót kevergetve összeforraljuk. Ha a cukor és a vaj is felolvadt, hozzáadjuk a lisztet. Takaréklángon gyors mozdulatokkal addig keverjük ameddig egynemű, sima, sűrű masszát nem kapunk.
Ha ez kész egy másik tálba átöntjük, hogy hűljön. Mikor már alig langyon egyenként hozzádolgozzuk robotgéppel a tojásokat. A tészta ezzel kész is.
Sütés: Nagy lábosban bő ( kb. 3-4 cm-es) olajat forrósítunk. Csillagcsöves habzsákkal ( vagy lásd fent valamilyen alternatív megoldással) kb. 1 cm vastag és 10 cm hosszú kígyókat nyomunk a forró olajba. 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük, úgy hogy közben forgassuk, hogy egyenletesen süljenek.
A kész fánkokat papírtörlőn lecsöpögtetjük és még melegen fahéjas porcukorba forgatjuk.
Saját megjegyzések:
– a fahéjas cukrot sütés előtt kell előkészíteni, mert utána már nem lesz idő rá.
– nekem nem kellett 2-3 perc, sokkal gyorsabban megsültek, szinte alig volt időm megforgatni az előző adagot a cukorban.
– az enyém nem lett ropogós, olyan jó puha, harapnivaló falatok voltak.
– ebből az adagból nem lett túl sok, alig több mint amit a képen láthattok, igaz a vastag, sületleneket nem tettem hozzá. Szerintem ez kb. kétszemélyes adag.
– maradt másnapra is egy kevés, és a házi minőségellenőröm megállapította, hogy bizony hidegen is nagyon finom.
Turbó mikrós madártej
2008 március 17. | Szerző: maszatjani
Teljesen véletlenül bukkantam rá a napokban egy számomra eddig ismeretlen blogra a Terülj, terülj asztalkámra. A tulajdonosa Ottis, aki a képe és az írásai alapján egy nagyon szimpatikus csajszinak tűnik. Az már csak ráadás, hogy szuper receptjei vannak. Nála találtam rá újfent a mikrós madártejre. Azért újfent, mert egyszer már valahol megvolt nekem ez a recept, de sikerült elkavarnom. Amúgy nem vagyok egy nagy madártej készítő, eddig talán egyszer csináltam, valamikor ezer évvel ezelőtt, de úgy maradt meg az emlékeimben, hogy sokat pepecseltem vele.
Nos, az tuti, hogy ez a fajtája tényleg turbó fokozatban készül el. Mindennel együtt kb. 10 perc alatt. Amin változtatni fogok legközelebb, hogy kevesebb ideig hagyom a mikróban a pudingos vaníliakrémet, mert most nem számoltam azzal, hogy amikor kihűl sűrűre dermed. Szóval, ha hígabbra akarjuk, akkor amikor úgy látjuk, hogy még nem jó, nos akkor lesz pont jó.
Ja és máskor hűlés közben nem fogom elfelejteni letakarni egy folpackkal, mert akkor a bőrősödést megelőzhetjük.
Itt találod az eredeti bejegyzést, de a lustábbak kedvéért ide is bemásolom.
Ez amúgy egy elég nagy adag én csak a feléből csináltam, ami nem is volt baj, mert most derült ki számomra, hogy az Uram utálja a madártejet, nekem pedig így is bőven elég volt.
Turbó mikrós madártej (Ottis receptje)
Hozzávalók: 1 liter tej, 3 tojás, 3 tk vaníliás cukor, ½ tk vaníliás pudingpor, cukor.
Elkészítés: 3 tojás sárgáját, 2 tk vaníliás cukrot, néhány kanál cukrot, a vaníliás pudingport simára keverjük és egy-két kanál tejet merünk hozzá. A tejet egy mikrózható tálba rakjuk, kissé megmelegítjük a mikróban, hozzáöntjük a tojássárgás keveréket és visszatesszük a mikróba. 2 percenként kivesszük és jól megkavarjuk. Ezt addig ismételjük, amíg a kellő sűrűséget el nem éri (én kb. 4-szer vettem ki). Én sűrűbben szeretem. Aki hígan szereti, kevesebb pudingport tegyen bele. A tojásfehérjét egy mikrózható tálban felverjük, a végén 1 tk vaníliás cukrot és egy kevés cukrot teszünk bele. Betesszük a mikróba, teljes teljesítményen ½ -1 percre. Ha szükséges, akkor még egy fél percre. Saját gőzében szépen megfő. Kanállal beleszaggatjuk a sodóba.
Oldal ajánlása emailben
X