Tárkonyos-tejszínes raguleves

2008 november 8. | Szerző: maszatjani

Ez amolyan öszvér leves lett, mert kb. 4 féle receptből és ízemlékből raktam össze és addig-addig variáltam, amíg mindegyik receptből lett benne egy kicsi. A csirkehúst lecseréltem disznóra (mert ez volt itthon), kihagytam a húsleveskockát, a gombát, a karalábét stb. A végeredmény viszont nagyon nekem tetsző-ízlő lett. Pont olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna, ami azért is nagy dolog, mert levesfőzésben irtó amatőr vagyok.

Íme az öszvér recept:

Tárkonyos-tejszínes raguleves

Nekem disznócombom volt itthon, kb. fél kg-ot felkockáztam (pontosabban felkockáztattam) és kevés olajon átpirítottam minden oldalát.

Amikor ezzel elkészültem, az elősütött húskockákhoz raktam az időközben megpucolt, feldarabolt zöldségeket: borsót (nálam konzerv), répa, zöldség. Felöntöttem egy kevés vízzel, ízesítettem sóvval, borssal és hagytam puhulni.

Kb. fél óra múlva hozzáraktam a tárkonyt ( egy kávéskanálnyit) és öntöttem rá még másfél liternyi vizet. Így főztem tovább addig amíg a hús és a zöldségek teljesen meg nem főttek. (kislángon főztem tovább)

Amikor elkészült 1,5 dl tejszínt egy kevés levessel elkevertem, hogy ne legyen hideg, amikor a levesbe teszem, nehogy kicsapódjon. Ezután folyamatos keverés mellett beleöntjük a leveses tejszínt.(addig vegyük le a tűzről a fazekat, az a tuti). Utána még egy összeforralásnyi időre visszarakjuk és egy kevés citromlével, valamint ha szükséges plusz tárkonnyal utóízesítjük, majd tálaljuk.

Nagyon finom!

Gezemiceleves

2008 március 20. | Szerző: maszatjani

A már említett “régiszakácsújságátlapozó” projektem újabb gyöngyszeme, eredménye ez a leves. Az egyik -nem is túl régi, azt hiszem tavaly decemberi- Vidék ízében jelöltem be ezt a receptet, mert nagyon tetszett. Többször írtam már, hogy levesekből nem túl széles a repertoárom, így ez a fajta úgymond húsgombócos zöldségleves rám az újdonság erejével hatott. (Megjegyzem az Uramra is, de rá annyira, hogy köszönte, de nem kért belőle)

Amúgy az olvasók által beküldött receptek között szerepelt, úgyhogy ildomos megemlítenem Csoknyainé L. Ágnes nevét is, mert Vitnyédről ő küldte be.

Ennyi promóció után még azt hozzá kell tennem, hogy nekem így alapból híg volt a leves, (nem állt meg benne a kanál), ezért főztem bele még tésztát, de ez valószínűleg csak az én génhibám eredménye, anélkül is finom. Gombócokból pedig legközelebb kisebbeket csinálok és kevesebb húsból. Ugyanis most nem volt csak nagyobb adagban lefagyasztva darálthúsom, ezért mindet begyúrtam. Lett is bőven. A felét begombócolva lefagyasztottam és még így is bőven-vígan jutott a levesbe.

 Gezemiceleves

Hv.: 6 közepes krumpli, 3 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 fej vöröshagyma, 1 evőkanál olaj, 15-20 dkg darált hús, 1 tojás, só, egész bors, őrölt bors, őrölt kömény

Elkészítés:

1. Tisztítsuk meg a zöldségeket és karikázzuk illetve kockázzuk fel őket.

2. A hagyma egyik felét egyben hagyjuk a másikat reszeljük le apróra.

3.  A zöldségeket az olajon egy kicsit átforgatjuk, megsózzuk és felöntjük vízzel, hozzáadjuk a krumplit és a fél hagymát is.

4. Dobunk hozzá egész borsot és készre, puhára főzzük. Szükség esetén utánsózzuk.

5. Amíg a levesünk fő a darált húst összekeverjük a reszelt hagymával, a tojással valamint adunk hozzá ízlésünk szerinti mennyiségben őrölt borsot, őrölt köményt és sót. Összekeverjük, gyúrjuk.

6. Az ízesített húsmasszánkból gombócokat gyártunk és a kész levesünkbe belefőzzük őket. Megvárjuk amíg feljönnek a víz tetejére, majd elzárjuk és késznek nyilvánítjuk az ételünket.

Csirkemájas borsóleves

2008 január 22. | Szerző: maszatjani

 

Nemrégiben a küküllői kolbászleves kapcsán már írtam arról, hogy én bizony a jó sűrű leveseket szeretem. Már gyerekkoromban is úgy telepakoltam a vasárnapi húslevest répával, hússal és mindenféle lehetséges dologgal, hogy megállt benne a kanál. Egyetlen fájdalmam volt ezzel kapcsolatban, hogy a kedvenc ” alkatrészemből”, a májból minden csirkének csupán egy adatott. Ezért aztán azt mindig a végére hagytam és apró darabokra vágtam, hogy minél tovább tartson.

Felnőtt és önálló háziasszonylétem során már többször eszembe jutott, hogy kellene kreálni egy olyan levest, amiben egynél több májnak is szerep jut. A terv most vált valósággá, megszületett a csirkemájas borsóleves. Persze lehet, hogy ez másnak rémesen hangzik, de az én gyerekkori álomlistámon egy tétel kipipálva.

Csirkemájas borsóleves

Egy fazék aljára kevés olajat öntünk, rádobunk fél kg fagyasztott zöldborsót, hozzákarikázunk sárgarépát, petrezselymet, tehetünk hozzá még fokhagymát, karalábét vagy bármilyen más általunk szeretett és levesbe illő zöldséget.

Felöntjük bőven vízzel, teszünk hozzá sót és lassú tűzön főzni kezdjük.

Amikor már átmelegedett (nem kell hogy forrjon), hozzárakjuk a csirkemájakat. Én olyan 7-8 nagyobb darabot raktam bele, de ezeket mikor megfőttek a fakanál élével szétszabdaltam kisebb részekre.

Ezután hagyjuk szép lassan főni. A máj miatt közben keletkezik a tetején némi hab, azt egy kanál segítségével szedegessük le.

Amikor már a zöldségek megpuhultak és a máj is megfőtt (onnan láthatjuk, hogy ha kettévágjuk a közepe nem véres), késznek nyilváníthatjuk a levesünket.

Akkor kissé felcsavarva a lángot alatta forrásba hozzuk és tésztát főzzünk bele- nálam ez most csigatészta volt.

Frissen őrölt borssal fogyasztva az igazi.

Küküllői kolbászleves

2008 január 12. | Szerző: maszatjani

 

Némi szilencium után újra a fedélzeten. Mondhatnám, hogy a csend oka az volt, hogy túlságosan kiégtem az ünnepi sertepertélésben, de nem ez a valódi ok. A múlt hétvégén teljes áramszünet volt, totál kidőltem. A szombatot végig ágyban töltöttem, vasárnap már felkeltem ugyan, de az energiatartalékaimat éppen felemésztette, hogy a lakást összekapjam, mert az Uram a gondos és odaadó ápolás következtében, kisebb csatatérré alakította. De- kivételesen- egy rossz szót sem szóltam, mert tényleg nagyon féltőn ápolt. Aki riadt már fel betegségtől kóválygó fejjel, hajnalban arra, hogy a párja mellette a földön egy vékony plédbe takarózva gubbaszt, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.

Szóval ezekután az elsős kolleganőm betegszabadságra ment, úgyhogy az enyém lett a megtisztelő feladat, hogy egésznapozhattam. Mindezek következtében és más kis “kellemes” járulékos dolgok miatt étkezésinknél a létfenntartásra korlátozódtunk: szendvics, sült krumpli, tea, májkrém stb.

Péntek délután négyre az aksijaim már igencsak pirosan villogva jelezték, hogy itt a vége az energiatartalékaimnak. Azóta már összekaptam magam kissé, ami nem is árt, mert még egy ugyanilyen hét vár rám. (bár én titkon reménykedem, hogy azért bizonyos tekintetben jobb lesz)

Sőt olyannyira pihent lettem, hogy még számomra új recepteket is kipróbáltam ma. Az egyik ez a küküllői kolbászleves, ami a príma konyha ehavi számában jelent meg. (amúgy ez lesz a 110. postom és ez lesz az első levesrecept)

Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy levesfőző bajnok. Ilyen téren maradok a jól bevált borsó, hús és krumplileves hármasnál. Azért próbálok újítgatni, ezért is jött ez a mai leves.

Finom, tartalmas kaja, utána már nem nagyon csúszik le semmi, max valamilyen könnyű tésztaféle. Az én ízlésemhez képest viszont túl híg volt, ami nem jelent feltétlenül rosszat, mert én a “megáll benne a kanál” típusú leves híve vagyok, ezért aztán azon gondolkodtam, hogy legközelebb dúsítom egy kicsit még répával, krumplival vagy tésztával. Így lesz a küküllői kolbászlevesből valami egészen más. De így is finom. Tényleg. Ajánlom.

A kép nagyon csalóka, van benne kolbász, meg minden más is, de nem látszik. Pont a Vidék ízében olvastam, hogy a profi fotósoknak van erre valami trükkjük, hogy kiküszöböljék. Állítólag a jövő havi rejtvényük megfejtése lesz, hogy mi is ez a trükk. Addig maradnak az ilyen képek (lehet, hogy utána is), meg a becsületszavam, hogy benne volt minden aminek benne kellett lenni.

Küküllői kolbászleves

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 3 evőkanál olaj, 30 dkg parasztkolbász (lehet füstölt is), 1 csapott evőkanál pirospaprika, 25 dkg fagyasztott zöldborsó, 25 dkg fagyasztott zöldbab, 2 gerezd zúzott fokhagyma, fél mokkáskanál őrölt köménymag, 1 kiskanál cseresznyepaprika-krém, 1 babérlevél, 1 kiskanál só, 1 dl tejföl, 1 dl főzőtejszín, 1 kiskanál finomliszt, fél citrom leve, 1 kiskanál mustár, 1 kiskanál fölaprított friss vagy feleannyi szárított tárkonylevél

1. A hagymát apróra vágjuk és az olajon, kis lángon 5 perc alatt megfonnyasztjuk. A kolbászt karikára szeljük. (bőrét húzzuk le) A hagymára dobjuk és 1-2 percig pirítjuk.

2. A kolbászt meghintjük a pirospaprikával, elkeverjük, majd hozzáadjuk a zöldborsót és a zöldbabot. Nagy lángra állítjuk és bő 1 liter vizet öntünk rá. Befűszerezzük a fokhagymával, köménnyel, paprikakrémmel, babérlevéllel és megsózzuk.

Addig főzzük amíg a borsó és a bab meg nem puhul. Közben a lisztet, a tejszínt és a tejfölt simára keverjük a mustárral és a citromlével.

3. A levesből fél merőkanálnyit a tejfölös keverékbe teszünk, elkeverjük, majd a fövő leveshez öntjük. 2-3 percig kis lángon főzzük, ezalatt a leve kissé besűrűsödik. Ha kell utánaízesítjük, végül a tárkonnyal fűszerezzük.

 

Saját megjegyzéseim: – a babot kihagytam, nem volt itthon és nem is igazán szeretjük.

– jófajta, enyhén csípős, füstölt házikolbászt használtam

– a paprikakrém is elmaradt és a tárkony is, az utóbbit bánom, de elfelejtettem venni