Szederrel töltött minimuffinok
2009 április 14. | Szerző: maszatjani
Többször zengtem már ódákat ezeken az oldalakon a minimuffinokról. Mióta megvettem, azóta a régi hagyományos formát egyszer sem használtam. Ugyanis az az igazság, hogy nekem az túl nagy. Ki nem állhatom a Mcdonalds-ban is kapható, óriási, gigaméretű, amerikai típusú muffinokat. Szárazak, morzsálódnak, az ember nem tud egy normálisat harapni bele. Ezek a problémák, mind megoldódnak a minimérettel. Aranyosak, guszták, max. 2 harapással eltüntethetőek. A legújabb nagy favoritom közülük, ez a gyümölccsel töltött változat. Tényleg olyan, mintha a szederszemeket pont a közepébe terveztük volna. Szerintem más gyümölccsel is finom én eddig csak szederbefőttel próbáltam, de nyilván nem ront rajta a málna, az eper vagy neadjisten az erdei mix vagy barackbefőtt sem. (Aszalt gyümölccsel nem működik, kipróbáltam, kőkeményre, ehetetlenre sült a barack, ki kellett dobni, valószínűleg az túl nehéz volt a tésztának)
Az alaprecept Nigella házitündéres könyvéből származik, ez a tündértortácskáinak az alapja. (igen ezek azok a sokszor vitatott tündértorták, amivel többek között azt próbálták igazolni, hogy Stahl Judit plagizálta Nigellát, az igazság azóta sem derült ki, a recept viszont jó)
Szederrel töltött minimuffinok
Tészta
– 12,5 dkg vaj
– 12,5 dkg kristálycukor
– 2 nagy tojás
– 12, 5 dkg liszt
– negyed csomag sütőpor
– fél teáskanál vanília-kivonat vagy 1 csomag sütőpor
– 2-3 evőkanál tej
Az összeállítás nagyon egyszerű: a puha vajat (urambocsá margarint), kikeverjük a cukorral, a vaníliával simára, hozzáadjuk egyenként a 2 tojást, majd a sütőporral elkevert lisztet. Ezeket néhány nagy mozdulattal összedolgozzuk, nem kell simára, csak összeálljon, az sem baj, ha itt-ott darabos, a muffintésztát nem szabad túl sokáig keverni. Végül hozzáadjuk a tejet.
Ezután a muffinformák mélyedéseibe töltjük egy kanállal- kb. 3/4 részig (az én formám szilikonos, ennek hiányában használjunk papírkapszlikat, vagy kenjük ki a formák mélyedéseit)
Ha kész, jöhet a lecsöpögtetett szederbefőtt, mindegyik tésztakupac tetejére ráhalmozzunk 2-3 nagyobb darabot, ne sajnáljuk belőle. Sülés közben a gyümölcs a tészta belsejébe kerül és isteni finomra, lekvárszerűre sül.
Előmelegített, forró sütőben süssük, először nagy lángon, később kicsit visszábbvehetjük, ha már felpúposodtak a süteményeink.
Lehetetlen abbahagyni.
Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 9. rész
2009 április 5. | Szerző: maszatjani
Most csak ennyire “fussa”!
1. Vaníliás kiflik a’la Gabojsza
2. Még mindig Gabojsza, csak sósan
3. Bodza sajtmártásos spagettije
4. Hamis marcipángolyó Sajtkukacéktól- gasztroajándéknak is jó- még karácsony körüli lementésem volt
8. Mézeskalácsdobozok ajándékba- Limara blogjáról (mondom, hogy még karácsony körül járunk)
10. Mars kosárka- Rebabától- zseniális
11. Narancsos trüffellel töltött csokigömbök- Gesztenyétől
12. A diós kosárka nagyon ötletes újragondolása Limarától
13. Magos-petrezselymes sajtgolyók- Ottis tollából
14. Tejszínben sült krumpli by Palócprovance
15. Csokoládés hókorongok Marmalede konyhájából
18.Nigella féle réteges desszert- Ancsika tolmácsolásában
19. Narancsos tiramisu- Ízbolygótól
20. Kukoricás-darálthúsos tészta- Christine-től
Folyt. köv. hamarosan
Őszibarackzselés-tejszínes piskóta és egy blogajánló
2009 március 29. | Szerző: maszatjani
Az úgy kezdődött, hogy megleptem magam egy Csábító házi sütemények című könyvvel. Jó vásárnak bizonyult, tele van rengeteg, gyönyörű képpel illusztrált sós és édes recepttel. Szóval így kezdődött. És úgy folytatódott, hogy véletlenül rábukkantam egy eddig számomra ismeretlen blogra és teljesen elbűvölt. Egy Írországban élő magyar lány írja, aki műkedvelő cukrászként dolgozik kint. Először egy cukrászdában sütötte a cake-ket, pie-kat, tartokat, mostanra azonban már otthon készíti el megrendelésre és a piacra. (igen, ott lehet ilyesmit árulni a piacon) Mivel több éve írja a naplóját, jó pár estémet töltöttem el a visszaolvasással, nagyon olvasmányos stílusban ír és mivel gyakran szövi bele a receptjeit, újdonságait az irományaiba, olyan az egész, mintha egy gasztroregényt olvasnál.
Íme a blog címe:”…Or to be a place that has got To be forgiven for its faults.”
Az oldalán jobb oldalt felül a linkek között megtalálható a régi naplójának a linkje, azzal érdemes kezdeni.
Szóval miután végigolvastam a étvágygerjesztőbbnél étvágygerjesztőbb sütileírásokat, kedvem támadt sütni. Elővettem hát az új szakácskönyvemet és nekiálltam. Egy kicsit variáltam a receptem és még fogok is, de összeségében egy üdítő és finom süteményt kaptam.
Őszibarackos- tejszínes piskóta
1. Süssünk egy 4 tojásos piskótát egy közepes tepsiben (kb. 25*30 cm)
2. Elkészítjük az őszibarackzselét: 2 csomag főzős vaníliás pudingport, 7 dkg cukorral és 7 dl rostos őszibaracklével elkeverjük és sűrűre főzzük. Ha kész és kicsit kihűlt, hozzákeverünk kockára vágott konzerv őszibarackot (3-4 darabot)
3. A kihűlt barackzselét a szintén kihűlt piskótára simítjuk.
4. Kemény habbá verünk 3 dl Hulala tejszínt és a barackzselé tetejére kenjük.
5. Ezután jön még a tetejére krémlikőrbe mártogatott kocka alakú háztartási keksz és ha szeretnénk csokimáz. Én most csak kekszet tettem rá, de legközelebb nem fogok, mert csúszott-mászott a hab tetején, nem lehetett normálisan enni, úgyhogy úgy döntöttem, hogy máskor a legfelső réteg a Hulala lesz és azt fogom lecsorgatni csokival- így praktikusabb és ugyanolyan finom lesz.
Válságkezelő baracklekváros rácsos
2009 március 15. | Szerző: maszatjani
Válság van! Ezt harsogja hónapok óta, mindenhol, mindenki. Váltakoznak a kétségbeesést erősítő és a túlélést elősegítő tippekkel teli hírek. Ebből még az egyáltalán nem szaklapnak mondható Príma konyha sem maradhatott ki és a márciusi számban 2 oldalt szenteltek egy válságmenünek. Ebből a desszert részen akadt meg a szemem, ami egy baracklekváros rácsos volt. Nem véletlenül. Ugyanis a kamrámban még bőven akadt a tavaly eltett lekvárból. Szerettem volna valamire felhasználni, kell a hely az új termésnek. Ennek a sütinek pedig kifejezetten jót tett az, hogy egyáltalán nem volt túl édes a lekvár. Akinek kóstolóba adtam belőle, megosztotta őket. Volt aki még tett hozzá cukrot, volt aki szerint viszont kifejezetten finom, hogy nem a cukor ízét, hanem a gyümölcsét lehet rajta érezni. Ide viszont nagyon passzolt a savanykás íz, sőt én kifejezetten ilyet ajánlanék hozzá.
Baracklekváros rácsos
1. A tésztát összegyúrjuk (én kenyérsütőbe tettem, dagasztóprogramra) Egy tálba rakunk 50 dkg lisztet, 20 dkg kristálycukrot, 2 csomag vaníliás cukrot, 1 csomag sütőport, 2 tojást és 25 dkg margarint (ez lehet kicsit puha, hogy könnyebb legyen vele dolgozni)
2. Ha kész, egy 25*30-as tepsit kibélelünk sütőpapírral és a tészta 2/3-as részét kb. 0,5 cm vastagon, egyenletesen belenyomkodjuk.
3. 40-50 dkg baracklekvárt egyenletesen szétkenünk rajta egy kanállal.
4. A maradék tésztából csíkokat gyártunk. Lehet szépen kinyújtani a tésztát és felcsíkozni. Én a kezem között hengergettem ki a csíkokat. De én ilyen szempontból renitens vagyok.
5. A csíkokkal a lekváros tészta tetejét berácsozzuk, majd ezeket egy felvert tojással lekenjük.
6. Előmelegített sütőben, közepes lángon k.b 30-40 percig sütjük.
2-3 nap múlva is finom, puha, omlós marad- ha van rá ideje.
Rakott káposzta
2009 március 9. | Szerző: maszatjani
Számomra a rakott káposzta is tipikusan menzás étel. Hogy miért? Mert ezidáig itthon soha nem készült, csak a nagyüzemi konyhán találkoztam vele. Ott viszont kifejezetten ízlett. Ennek ellenére, amíg nem olvastam Makka írását, eszembe sem jutott, hogy akár én is készíthetnék ilyet itthon. Miután azonban eszembe jutott, sehogyse ment ki a fejemből, és alig vártam a hétvégét, hogy végre legyen időm a tettek mezejére lépni. Nagyon egyszerű volt elkészíteni és nagyon finom volt. 4 napig ettem. Igen, csak én. Mert az Uram kifejtette, hogy annak ellenére, hogy külön-külön nagyon szereti a savanyú káposztát, a darált húst, a rizs és a tejfölt is, együtt köszöni szépen inkább nem kérne belőle. Sajnálhatja. Nálam tuti befutó lett, mostantól rendszeresen fogom főzni.
Rakott káposzta
1. A fél kg káposztát kevés vízben, fedő alatt megpároljuk. (én nem tettem hozzá babérlevelet, mert volt benne, ha túl savanyúnak érezzük, párolás előtt mossuk ki)
2. Közben összeaprítunk egy kis fej vöröshagymát és 1-2 gerezd fokhagymát, kevés olajon kicsit megfonnyasztjuk (vigyázzunk a fokhagyma meg ne égjen, azt csak pár pillanatra rakjuk bele) Ezután hozzárakjuk a fél kg darált húst és fehéredésig pirítjuk.
3. Ha a hús már megpirult, akkor hozzáadunk egy csésze (2 dl) megmosott rizst, fűszerezzük sóval, borssal, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és kb. 10-15 percig főzzük. ( nem baj, ha a rizs ennyi idő után még nem lesz puha, majd a sütőben még tovább puhul)
4. Egy tűzálló tálat (jénait) kikenünk egy kevés olajjal (vagy lehet libazsírral, akinek van) és elkezdjük a rétegezést. Alulra egy réteg képoszta, rá a rizses hús, ezt bőven meglocsoljuk tejföllel, újra káposzta, újra hús, újra tejföl- a tetejére káposzta kerül.
Nekem egy nagy dobozos tejföl kellett ehhez az adaghoz.
5. Ezután sütőbe rakjuk és kb. 40-50 perc alatt, közepes lángon készre sütjük.
Nagyon kiadós, laktató étel.
Mustáros csirkemellragu, krumplival
2009 március 7. | Szerző: maszatjani
A szándék, hogy gyakrabban fogok írni, ismét gellert kapott. A napok elrohannak mellettem, úgy, hogy szinte észre sem veszem. Egyik iskola, másik iskola (a munkahely), nyíltnap, fogadóóra, alapítványi bál és a fő ok, hogy koránfekvő lettem. Mióta ugyanis kora reggelre járok dolgozni, muszáj max. 10 órakor ágyban lennem, mert különben másnap reggel nem vagyok észnél. (sokszor még így sem), a blogot pedig régebben legtöbbször éjszaka írtam. Most ez a fenti okok miatt kimarad. De törekszem rá, hogy ne így legyen, fejben este, elalvás előtt gyakran blogot írok, csak a kivitelezés akadozik.
Ezt az egyáltalán nem szép, de nagyon finom egytálétel kb. két hete készítettem. Az ötletet anyu újságokból kivágott receptjei között találtam szombat délután, este pedig már össze is raktam. Anno, évekkel ezelőtt Gregor Bernadett receptjeként jelent meg egy róla szóló cikk mellett. Egyszerű, de laktató és finom.
Mustáros csirkemellragu, krumplival
1. A krumplit megfőzzük. Én héjában főztem, utána pucoltam és kockáztam fel. Mennyiség egyénileg választható én 4-5 nagyobb darabot használtam fel.
2. A csirkemellett felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk és kevés olajon átsütjük és készítünk belőle egy mustáros ragut. Hozzányomtam kb. 1 evőkanálnyi mustárt és egy kevés tejszínnel összefőztem. Mehet bele fokhagyma is.
3. Ha kész akkor egy sütőtálban következik a rétegezés. Kivajazzuk, majd jön egy réteg főtt krumpli (sózzuk meg), utána a mustáros csirkemell, újra krumpli és így tovább amíg el nem fogy.
4. A tetejére nagyon jól illik, ha megszórjuk füstölt szalonnadarabokkal.
5. Végül az egészet bőven felöntjük tejszínnel és betoljuk kb. 30 percre a sütőbe.
6. Ízlés szerint tovább turbózhatjuk, ha megszórjuk a tetejét reszelt sajttal.
Karamellás hatlapos
2009 február 16. | Szerző: maszatjani
Az ehavi Príma konyha címlapján annyira étvágygerjesztően nézett ki ez a sütemény, hogy nem bírtam neki ellenállni és elkészítettem. Habár nem egy olcsó és nem egy gyorsan összedobható édesség, az íze kárpótol érte. Nagy sikert aratott és az is kiderült, hogy ez a recept szerepel a mi régi családi receptjeink között is Horthy lepény néven. Olyannyira jól sikerült, hogy az Uram kollégája kifejezetten rossznéven vette, hogy csak egy nap vitt belőle magával. Kiváló vendégváró sütemény, mert minél tovább áll, annál finomabb lesz, szóval jóelőre elkészíthető.
Karamellás hatlapos
Hozzávalók a tésztához: kb. 1,5 dl tej, 1 csomag (2 dkg) szalalkáli, 60 dkg finomliszt, 10 dkg margarin vagy vaj, 12 dkg porcukor, 2 tojás, késhegynyi só, 1 citrom reszelt héja
Ezekből egy jól kezelhető tésztát gyúrunk. ( a tej mennyisége azért kb., mert függ a liszt minőségétől is, hogy mennyit vesz fel)
Ezután 6 részre osztjuk és enyhén meglisztezett gyúrólapon egyenként kb. 25*30 centis, 2-3 milliméter vastagságú lapokká nyújtjuk. Villával megszurkáljuk, hogy sütés közben ne hólyagosodjon föl. Előmelegített sütőben, közepes lánggal 6-7 percig sütjük vigyázva, mert gyorsan megéghet. Nem kell megijedni, kemények, törékenyek lesznek a lapok, de a krémtől másnapra majd jól megpuhulnak.
Hozzávalók a krémhez: 40 dkg kristálycukor, 1,6 liter tej, 2 csomag főzős vanílás pudingpor, 2 csomag főzős csokis pudingpor, 2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor, 2 csomag vaníliás cukor, 25 dkg margarin
A cukrot egy lábasban felolvasztjuk és világosbarnára karamellizáljuk, aztán óvatosan, mert fröcsköl, 6 dl tejet ráöntünk. A hideg tejtől a cukor vissza fog keményedni, de nem gond, kis lángon fölforralva a tejet, a karamell újra fel fog olvadni benne.
A maradék 1 liter tejet a kétféle pudingporral és a kakaóval simára keverjük és a forró karamellás tejhez öntjük, vaníliás cukorral ízesítjük és kevergetve pár perc alatt sűrű krémmé főzzük. Langyosra hűtjük és kanalankét hozzádolgozzuk a puha margarint.
A langyos krémmel megtöltjük a lapokat, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy kevés. Egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnapra megpuhul, összeérik. Megporcukrozzuk és forró vízbe mártott késsel szeletekre vágjuk.
Tortilla
2009 február 15. | Szerző: maszatjani
Bizonyára sokan jártak már közületek Tupper-partin. Igen, ezek azok az alkalmak, amikor azon kívül, hogy megismerkedhetünk a rengetegféle edénnyel és használatukkal, még emellett mindig van “kötelező” jellegű sütés-főzés, mintegy demonstrálva azt, amit előtte szóban meghallgattunk. Több olyan receptre is sikerült már szert tennem ezeken az alkalmakon, amiket azóta is előszeretettek használok. Ilyen a tupperes lasagne vagy például az almás-diós muffin. Pár héttel ezelőtt egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg a tortillasütéssel. A siker frenetikus, a hatás pedig maradandó volt (és nem csak kilók formájában :)) Azóta már többször elkészítettük, főleg az Uram, aki egy újabb mániával bővítette a repertoárját a lángos és kenyérsütés után. A recept egyszerű és másnap is felhasználhatóak a kisütött lapok. (állítólag le is lehet őket fagyasztani, nálunk eddig sosem maradt annyira számottevő mennyiség, amivel érdemes lett volna próbálkozni)
Tortilla Tupper módra
Hozzávalók: 30 dkg liszt, 4 evőkanál olaj, 1 teáskanál só, fél csomag sütőpor + langyos víz
Elkészítés: a víz kivételéve a többi hozzávalót egy tálba rakjuk, összekavarjuk, majd a langyos vizet fokozatosan adagoljuk hozzá, addig amíg puha, ruganyos DE nem ragadós tésztát kapunk. Olyan állagra van szükségünk, amit anélkül lehet kinyújtani, hogy kellene alá liszt.
Ha ez kész, 15 percig pihentetjük, majd 6 golyót formálunk belőle és gyúrólapon nagyon vékonyra nyújtjuk. (szinte átlátszó legyen)
A lapokat felforrósított wokban vagy serpenyőben olaj nélkül kisütjük. Pár perc az egész, nagyon hamar sül, szinte fehér marad a tészta, csak néhány barna pötty jelenik meg rajta. Nem szabad túlsütni, mert akkor törni fog. A hő hatására egy kicsit összébb fog ugrani, zsugorodni- ez természetes.
Ha kész, töltjük, úgy, hogy félbehajtjuk vagy tölcsért formázunk belőle.
Töltelék: tulajdonképpen bármi lehet- maradék sült hús, rántott hús felkockácva, csirkefasírt (az uramnál ez volt a nyerő), gomba, paradicsom, paprika, uborka, saláta de tényleg bármi más amit szeretünk.
Hozzá jöhet majonéz, ketchup, chilli szósz, édes-savanyú mártás, salsa szósz stb.
salsa szósz
2 paradicsom
1 hagyma
1 kicsi konzerv paradicsompüré
2 gerezd fokhagyma
cukor, só, kakukkfű, koriander, chillipaprikapor vagy ha nincs csípős piros arany
A paradicsomot összevágjuk, a hagymával együtt apróra és feltesszük őket kevés olajon párolódni, addig amíg szinte homogén masszát kapunk. (ledarálhatjuk előtte a paradicsomot vagy turmixolhatjuk a kész pépet), hozzárakjuk az ízesítőket, fő, hogy kicsit csípős legyen (ízlés szerint), majd kis tálkában tálaljuk.
Mi tettünk a tetejére egy nagy adag reszelt sajtot is. Isteni finom és kiadós!
Megjegyzés: nagyon hamar elfogy, érdemes minimum dupla adaggal dolgozni.
Függőségeim…..
2009 február 2. | Szerző: maszatjani
Egy újabb körkérdés, köszönet érte ezúton Citromfűnek. Legalább rákényszerít, hogy kibújjak kicsit a csigaházamból.
Először- akárcsak másoknak- nekem is a legismertebb dolgok jutottak eszembe kávé és cigaretta. Nos- szerencsére- egyikkel sem élek. Utóbbinak még a szagát sem bírom, kávézni sem szoktam (ennek ellenére nemrégiben szert tettem egy csecse kis kávésbögrére 🙂
Azért jobban végiggondolva akad mégis 5 olyan dolog, ami “fogságban tart” és hiánya kellemetlen érzést okoz.
zöld tea- csak natúron iszom, annyira rászoktam, hogy tényleg kifejezetten elvonási tüneteim lesznek, ha véletlenül elfogy ( nemigen szokott, mert figyelem a készletet és ha csökken újratöltöm)
internet, blogolvasás- napi rutin a kedvencek végiglátogatása, egy időben csak a gasztroszférára korlátozódott, ma már nagyon sok kedvenc énblogot is olvasok
olvasás evés közben, fürdés közben, elalvás előtt- tudom, hogy evés közben olvasni kifejezetten rossz szokás, mégis nekem nagyon jól esik, a többi szintúgy
újságvásárlás- vannak megszokott napi, heti, havi lapjaim, amiket mindig megveszek, sokszor csak egy-egy kedvenc rovat vagy szerző miatt
olajos magvak- na erre is rá lehet ám kattani, időnként mániákusan rágcsálok, szinte mindegy, hogy mogyoró, mandula, napraforgómag, tökmag, dió vagy kesudió, csak olajos mag legyen. Nem tudom ki, hogy van vele, de én amíg látom vagy nem vagyok már rosszul tőle, addig rájárok.
Nem tudom hány embernek kell továbbadni!? Én azért kíváncsi lennék, hogy Ildinkó és Tina miktől függenek?
Húsvét 2009. – Mascarponés gyümölcstorta
2009 április 19. | Szerző: maszatjani
Mascarponás gyümölcstorta
1. Süssünk 3 tojásból piskótát gyümölcstortaformában-lustábbak vehetnek is, de azért az nem az igazi, ez a torta megérdemli a házi piskótát higgyétek el! (nekem a Jézuska hozott szilikonosan és azt kell mondjam egy áldás az előtte lévő fémmel szemben- mostmár csak egy kivehető aljúra vágyom, de nagyon-az sem baj, ha nem szilikon)
2. Amíg sül kikeverjük a krémet: 50 dkg mascarpone sajt, 3 evőkanál cukor, 1 dl tejszín (nem kell felverni) és vanília (legjobb persze a vaníliarúd kikapart belseje), nálam most vaníliakivonat helyettesítette- ezeket összekeverjük és kész vagyunk a krémmel (megsúgom, hogy nekem most csak 25 dkg-nyi mascarponém volt -úgyhogy feleztem az adagokat és így is nagyon finom volt, de nyilván több krém-több élvezet)
3. A kiválasztott gyümölcsöt kiolvasztjuk és alaposan lecsepegtetjük. (persze ha van friss, akkor ez a lépés stornó) – szerintem bármilyen piros, bogyós gyümölccsel jó én most málnával készítettem és isteni lett- mint azt már párszor említettem
4. A kihűlt piskóta mélyedésébe simítjuk a vaníliás mascarponekrémet, rápakoljuk a gyümölcsöket és az előírás szerinti piros tortazselével bevonjuk – óvatosan, mert ha lefolyik el fogja áztatni a piskótánkat, én szilikonos ecsettel, apránként kentem rá. ( a lekvárral készült verziót lásd Csonginál)
Oldal ajánlása emailben
X