Könyvek 2008-ban
2009 január 17. | Szerző: maszatjani
Snöcy-nek
Íme a szabályok:
1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.
Szeretek olvasni. Mondhatni betűfüggő vagyok. Mindig, minden helyzetben kell, hogy legyen nálam valamilyen olvasnivaló. Lehet ez könyv vagy újság. Olvasok az ágyban, evés közben (tudom, tudom, hogy ez mennyire helytelen), a kádban, várakozás közben a pályaudvaron, vonaton, (buszon csak azért nem mert rosszul vagyok) és igen ciki-nem ciki (bár miért lenne az?) még a lakás legkisebb helyiségében is. Utóbbiakban- a könnyebb kezelhetőség kedvéért- általában újság van nálam.
Könyvek terén válogatós vagyok: nem szeretem a krimiket,thrillerek, durva, erőszakos, háborús stb. történeteket. Ezen a téren is idealista és romantikus vagyok. Akárcsak a filmeknél, itt is ragaszkodom a pozitív végkifejlethez. Egyszerűen ezekben tudok elmerülni, kikapcsolódni. Persze, legyen közben némi bonyodalom, szomorúság, de a végére simuljanak ki a dolgok.
Vannak nagy kedvenceim, amiket időről-időre újraolvasok: Szabó Magda, Janikovszky Éva, Fekete István művei, Adrian Mole kínszenvedései, az Anne Shirley kötetek stb. Némelyik ezért már igencsak megviselt állapotban van.
A 2008-ban olvasott könyvek közül íme 5 db. Igyekeztem azok közül választani, amiket tényleg most olvastam először.
Fejős Éva: Hotel Bali: karácsonyra kaptam és pár óra alatt kiolvastam. Bevallom csalódást okozott. Sokkal többre számítottam a reklámkampány mérete alapján. A sztori élvezhető (egyszer!), de sablonos, ráadásul amikor kiderül a nagy titok- nem írom le, hátha valaki még előtte van- szóval leesett az állam, hogy e miatt és ilyen bugyután intézve menekült mind a 4 lány külföldre. (vagyis csak 3) Kb. a könyv felénél már tudtam a végét, onnastól kettesével lapoztam, pláne, hogy irtó sok benne a hosszú, leíró rész. A végéről pedig ne is beszéljünk. Nem szeretem az olyan könyveket, filmeket, amik nincsenek teljesen lezárva befejezve, mondván az olvasó fantáziájára bízzák. Hát ne bízzák, 3000 Ft-os könyvár mellett, úgy érzem járt volna egy normális, komplett befejezés, nemcsak ez a sejtetős humbug. Lényeg, hogy ilyen színvonalú könyvet ( ha nem jobbat) kb. 1000 forintért is kapok. Tanulság: nem veszem meg az írónő többi könyvét, biztos van akinek tetszik, egyszer olvasható is, de nekem ennyit nem ér.
D. Tóth Kriszta: Lola naplója: Szép kivitelű, könnyed, olvasmányos. Nem csak a már olvasott Nők Lapjás cikkek vannak benne, hanem bőven ki vannak egészítve új sztorikkal is. Ezt pedig a betűk stílusa jelzi is. 2 nap alatt kiolvastam, tetszett, biztos, hogy máskor is előkerül majd.
Janikovszky Éva: Szalmaláng Ahogy a többi műve ez sem okozott csalódást. Ifjúsági és felnőtt regény határán van. Egy szuszra olvastam el, azóta pedig már mégegyszer előkerült. Egyszerűen lehetetlen letenni. Ami pedig külön tetszik benne, hogy írói nyomásra pár évvel az első kiadás után megírta az írónő, hogy szerinte mi történt a szereplőkkel felnőtt korukban. Fantasztikus!
V. Kulcsár Ildikó: Rózsa a széfben Optimista történetek az életről, a 21. század Magyarországán.
L. M. Montgomery: A kék kastély : Nagyon szeretem az Anne Shirley történeteket, a filmet, a könyveket, Montgomery stílusát, az akkori kor felfogását, a kis kanadai sziget milliőjét. Ebben a regényében is visszarepít abba az időszakba és azokra a helyekre, és noha ebből Anne Shirley kimarad, az élmény tökéletes így is.
Akinek pedig továbbadom, az csupán két ember, mert szerintem már mindenkinél járt: ez pedig Ildinkó- kiváncsi vagyok mit olvas egy pszichológus és Daniella-vajon ő hogyan áll az otthon lévő könyvek kiolvasásának projektjével?
B.Ú.É.K 2009.
2009 január 13. | Szerző: maszatjani
Kicsit megkésve ugyan, de kívánok mindenkinek nagy-nagy szeretettel Boldog Új Évet! Behavaztak a vizsgák (18 db egészen pontosan, ebből 5 múlt pénteken és tegnap volt), de vége, áprilisig most “leteszem a lantot”. Az az igazság, hogy a karácsonyt kivéve, nem nagyon főztem-sütöttem a vizsgaidőszakban. Bevallom mostmár hiányzik is. A májkrémes zsemle kontra felvágottas kifli egy idő után nagyon unalmas tud lenni. Tegnap (kénytelen-kelletlen) azért már felvettem a ritmust, ugyanis az Uram ma tartotta a cégnél a névnapi buliját. Először hétfőn akarta, de mikor felhívtam a figyelmét, hogy 3 vizsgára kell készüljen, nagy kegyesen (mert pasit választani tudni kell!!!!!) áttette keddre. Így este hattól 5 féle süteményt gyártottam le. Újításokra persze nem volt időm, se kedvem. Maradtak a bevált kedvencek: üdítős-túrós süti, joghurttorta, nutellás kókuszgolyó, kozáksapka, gyümölcstorta. (most nézem, hogy ez a fajta joghurttorta még nem szerepelt itt, de nincs róla fénykép, majd pótlom)
Szóval igyekszem felvenni a ritmust, mindjárt kezdem is a Snöcy által gurított könyves hógolyóval. Ezúton is köszönöm Neki, hogy gondolt rám. Szóval a 2009-es Maszatkonyha-idényt ezennel megnyitom.
Szerencsehozó szilveszteri pogácsamalacok
2008 december 30. | Szerző: maszatjani
Boldog karácsonyt mindenkinek!
2008 december 24. | Szerző: maszatjani
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyre,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe,
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
(Fésűs Éva)
Advent 2008.- Marcipános tejcsokitallérok
2008 december 21. | Szerző: maszatjani
Egy újabb bonbon, most karácsonyi kiadásban. Azért karácsonyi, mert én kineveztem a marcipánt ünnepi hozzávalónak. (márcsak az ára miatt is)
Arra, hogy szeretem a marcipánt, néhány hete jöttem rá, amikor az Intersparból hazajött velem egy marcipános tallér. Nem tudom milyen megfontolásból választottam, mert előtte meggyőződésem volt, hogy a marcipán és én nem egy oldalon állunk. Pedig- mint kiderült- dehogyisnem. Innen már csak egy kicsiny lépés volt eljutni a házi marcipános tallérig. Ami persze- mindent összevetve- jóval olcsóbban kihozható, mint a bolti és legalább olyan finom.
A recept tulajdonképpen nem is recept. A tejcsokit (nálam Milka), egy kevés vajjal felolvasztjuk és kikenjük vele a szilikonos formánkat. Én kétféle formát készítettem, a lapos tallérokat minimuffin-formában, a másikat szilikonos jégkockakészítőben dermesztettem ki. Szóval a kikenésnél ügyeljünk rá, hogy mindenhol legyen csoki. Ehhez a folyamathoz jól jön egy szilikonos ecset. Ha kész, hűtőben kidermesztjük.
Közben a marcipánt átgyúrjuk, kinyújtjuk és akkora formát szaggatunk, vágunk ki belőle, amekkora a formánk. Ha a csoki megdermedt, a marcipánt belerakjuk és újabb olvasztott csokiréteggel zárjuk le a bonbonjainkat. Újabb hűtőtúra, majd a teljes megdermedés után, kifordítjuk őket és igyekszünk távol tartani tőle a mohó kezeket, hogy maradjon belőle karácsonyig.
Egyenként becsomagolva, gondosan egy szép dobozva rakosgatva akár gasztroajándék is lehet belőle. (sőt még szaloncukorként is el tudom képzelni)
Benne vagyok a Wellnessben!
2008 december 20. | Szerző: maszatjani
A “Soha ne mondd, hogy soha”- alaptézis újra bizonyítást nyert. Ugyanis benne vagyok a Wellness magazinban. Ha valaha is felmerül a kérdés, hogy melyik újságban nem fogok soha, semmilyen módon szerepelni, akkor bizony ez dobogós lett volna. No persze most sem sportteljesítménnyel vagy valami überszuper fogyókúra-projecttel kerültem bele, hanem a gasztroblogokat ajánló cikkükkel kapcsolatosan. És nagyon meglepődtem, és nagyon-nagyon örültem-örülök neki. Persze először felmerült bennem, hogy mivel a lapot a Sanoma adja ki és a nlc is hozzá tartozik, csupán csak némi önreklámról lehet szó, de azután hamar megnyugodtam, ugyanis mindenféle blogszolgáltatónál irogató kollega és kolleganő bekerült a válogatásba. És tényleg örülök, hogy olyan nagy és komoly, profi blogolók mellett, mint Fűszeres Eszter vagy éppen Dolce vita, az én kis szerény blogom is felkeltette a szerkesztők figyelmét. Köszönöm nekik és persze mindenkinek, aki olvas. Ja, és különösen köszönöm Áginak, aki felhívta a cikkre a figyelmemet.
A gyümölcsös-csokis bonbon új ruhája
2008 december 18. | Szerző: maszatjani
Minekutána túl gyorsan akartam kiszedni a friss bonbonokat, néhányat sikerült összetörnöm-zúznom. Persze az ízükön ez semmit sem változtatott, mégis napokig ott árválkodtak a hűtőben egy tányéron, míg a többiek seperc alatt elfogytak. Ekkor jutott eszembe, hogy valamelyik újságban (talán a Nők Lapja Konyhában) , a gasztroajándékok között láttam egy csokis kanál ötletet. Nosza, a törmelék csokikhoz, raktam egy kevés vajat, mikróban felolvasztottam, azután pedig kanalakat mártogattam bele. Ha nem tapadt rá elsőre elegendő mennyiség, akkor némi hűtőben dermesztés után, újabb mártogatás következett, majd újabb hűtőtúra.
A kész kanalakkal forró tejet kavargatva, isteni finom forró csokit kapunk. Attól függ mekkora a kanalunk, de egy kanál kb. 1dl tejet tesz jó csokissá. (persze ízlés kérdése, ki mennyire szereti édesen-csokisan)
Celofánba csomagolva, pl. kiegészítve egy klassz bögrével, gasztroajándéknak is adható.
Adventi aprósütemények 2008.-Vaníliás-mandulás kiflik
2008 december 15. | Szerző: maszatjani
Sokszor, sok helyen kacérkodtam már a vaníliás kifli sütésével. Múlt hétvégén azonban végre a terv valósággá vált. Gabojsza receptje volt az ötletadó, alapvetően pedig Horváth Ilonától származik a recept. Tényleg isteni finomak lettek, omlósak, illatosak. A mogyorós csókok után ez is egy jól eltalált, állandó szereplővé előléptetett adventi aprósütemény lesz. Fém dobozban sokáig eláll. (persze csak ha gondosan elrejtjük magunk és a családtagok elől.)
Vaníliás-mandulás kiflik
Hozzávalók:
25 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
10 dkg darált mandula
10 dkg vaníliás cukor a hintéshez
A tésztához való anyagokat összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formálok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és forrón vaníliás cukorba forgatom. (porcukorhoz tettem 3-4 csomag vaníliás cukrot)
Aki szeretné csokimázba márthatja a két végét, de szerintem, így tökéletes, ahogy van.
2009 január 19. | Szerző: maszatjani
“Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés – inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: “Ha blogolsz, hiszel a “proximitásban” a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!”
Kicsit formabontó leszek, nézzétek el kérlek nekem. Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy blogolni jó. Többek között azért is, mert nagyon sok virtuális barátra, ismerősre tehetsz szert. Persze egy gasztroblog teljesen más kategória, mint egy énblog. Habár sokan-sokszor beleszőjjük az életünket is a receptek közé, azért mégsem tárulkozunk ki soha annyira, mint aki minden örömét és bánatát kiírja magából. Én szeretek blogot írni és szeretek blogokat olvasni. És nemcsak gasztroblogokat. Persze vannak kedvenceim. A főzősök közül azok, akiknek az oldaiban egy kicsit-vagy nagyon ők maguk is benne vannak. Nem feltétlenül fényképre gondolok, hanem a sorok mögött megbújó történetekre, emberekre. Bevallom eszerint gyakran szelektálok is. Ha nincs a blogon csak a recept és kép, meg sem nyitom az oldalt, az esetek 99%-ban. Hiszen, ha csak ez vonzana, előkapnék egy sima szakácskönyvet. Véleményem szerint Stahl Judit népszerűsége sem csupán a receptjein múlott, hanem a hozzá írt szövegeken. Én sokszor csak úgy olvasgatom őket a mai napig is. Éppen ezért nem tetszik, hogy az új könyveiben már alig-alig van néhány soros bevezető az ételek előtt. Remélem visszatér a régi, hagyományos felépítésű könyveihez. No, de nagyon elkanyarodtam az eredeti témától.
Szóval íme a gasztroblogírók közül azok, akiknek én ezt a díjat így virtuálisan átküldeném, tudom, hogy van aki már megkapta, de ezt nem tiltja a szabályzat
Cecile- tudom, tudom- tőle kaptam, de ha egyszer úgy érzem, hogy ő egy nagyon kedves és intelligens virtuális ismerősöm. Szeretem a receptjeit, a stílusát, a fényképeit. A tortáit pedig szájtátva bámulom és irigykedem rájuk. Olyan nekem ő, mint egy rokonlélek.
Ildinkó– többször megírtam már, hogy az ő blogját olvastam először és az ő hatására kezdtem el én magam is blogolni. Sajnos mostanában kevesebbet ír, pedig nagyon tetszik ahogy és amit csinál.
Citromfű– Nos ő is egy rokonlélek, tanító néni- méghozzá igencsak lelkes és kreatív. Úgy járok hozzá olvasgatni, mintha hazamennék.
Anyamama- ő számomra egy példakép, megtestesití azt, amilyennek én képzelem magam, 3 gyerekes anyukaként. Most pihenőt tart, remélem az első tavaszias napsugarak majd visszahozzák közénk.
Akik nem gasztro-vonalon írnak:
Tina- ajánlottam már a scrapblogját, de nem lehet elégszer. Nézzetek be hozzá és kisimul a lelketek. Új önismereti-kreatív játékot is indított, havi feladványokkal. Nem is tudom, honnan van ennyi energiája.
Daniella- Véletlenül találtam rá a Bakka és Pepe című blogjára és egyszuszra olvastam végig, néhol mosolyogva, néhol hangosan kacagva. Fantasztikus stílusban megírt hétköznapi történetek egy háromgyerekes család életéből. Ne hagyjátok ki.
Lili és Szonja- szintén állandó olvasójuk vagyok, hol sírok, hol nevetek.
Eliana története, arról, hogy hogyan birkózik meg egy érzékeny és törékeny, kedves lány a vad világgal. Én drukkolok neki. Nagyon!
Meg is van a 8! Kicsit rendhagyó leszek ( inkább lusta) és most kihagyom a kommentelést. Remélem eljut mindenkihez, akinek küldtem, még akkor is ha már felíratkozott arra a bizonyos szalagra. A fentieken kívül még nagyon sokakat olvasok és kedvelek, de most sajna csak ennyien fértek bele a keretbe.
Oldal ajánlása emailben
X