A túrós tészta titka
2008 szeptember 20. | Szerző: maszatjani
Bevallom, a cím bizony nem kicsit hatásvadász. Arról van ugyanis csupán szó, hogy hosszas túrós tészta-kudarcélmény után, sikerült rátalálnom arra a “titokra”, amitől nekem túrós tészta, a túrós tészta. Persze nincs mögötte semmi titkos hozzávaló vagy tudomány. Ráadásul eddig is gyakran készítettem túrós tésztát, mert az Uram nagyon szereti. Mint oly sok más családban nálunk is vannak nézetkülönbségek a téren, hogy édesen-e vagy sósan-e? Ő sósan, én édesen. Mindkettőnk számára elképzelhetetlen a másik variációja. Én- a menzán szocializálódva, bizony el sem tudom képzelni- csak tejföllel és cukorral. Mégis mindig hiányzott az a plusz íz, ami a menzai túrós tésztát jellemezte. Evvel nem vagyok egyedül, számtalan eszmefuttatást olvastam már erről a témáról, hogy mennyire bele tudja magát égetni az emberek agyába a menzai ízvilág. Én például a menzai borsófőzelékkel jártam így, meg a tejbegrízzel, teával, tokánnyal és még sorolhatnám. Gyerekkoromban az őrületbe kergettem anyukámat azzal, hogy hiába csinált otthon borsófőzeléket, egyszerűen nem ettem meg, mert nem OLYAN volt. Egyszer aztán elrontotta, túl sűrű, túl lisztes lett, no akkor kiáltottam fel örömmel, hogy ez olyan, mint a menzán! A tejbegríznek állítólag a tej vizezése a titka, a többiről sajnos nincsenek információim. Egyetlen egy dolog van, amit sokan emlegetnek, mint menzás ételt és nálunk ilyen sose volt, a piskótakocka-csokiöntettel. Ez kimaradt, pedig ismerve a menza-vonzalmamat, biztosan bejönne nekem.
Túrós tészta- menzaízzel
Kifőzzük a tésztát. Én fodros nagykockát szoktam, de ki milyennel szereti.
Füstölt szalonnát apró kockákra vágunk és egy nagyobb serpenyőben megsütjük szép pirosra, jó ropogósra. Ha kész, megnézzük, hogy mennyi zsír sült ki, ha túl sok, kicsit leönthetünk belőle.
A megfőtt tésztát, átforgatjuk ezen az ízletes, finom zsíradékon.
A túrónkat (25 dkg) kb. 2 evőkanál tejföllel kikeverjük. Nem kell túl simára, csak hogy elvegyüljenek, az a jó, ha a túródarabok nagyobb göbökben is megmaradnak.
Ezután a tésztánkra ráborítjuk a túrós masszát és jó alaposan, hogy mindenhol befedje, beleforgatjuk.
Ezután mindenki ízlése szerint fogyaszthatja, sóval és szalonnakockákkal, vagy tejföllel és cukorral.
Raffaello másképpen
2008 szeptember 14. | Szerző: maszatjani
Már nem is magyarázkodom a szünet miatt, rámszakadt az élet az elmúlt hetekben, de már kezdenek elvonási tüneteim lenni, úgyhogy az akut bloghiányt enyhítendő, egy kis pótlás következzen.
Ezt a (számomra) újfajta Raffaello receptet már régebben kinéztem magamnak Mindennapi Manna blogjában, még azarchívumomba is lementettem, hogy el ne felejtkezzek róla. A múlt héten azután kaptam tejport és némi levegőhöz is jutottam, a ház ura pedig süteményt kívánt. Jó ötletnek tűnt egy gyorsan összedobható édesség. És valóban, az is volt. A kis golyóbisok nagyon finomak és a megszólalásig hasonlít az ízük az eredetire, szerintem sokkal de sokkal jobban, mint az általam ismert másik (szirupos-sok margarinos-sok tejporos) változatnak. Hogy most ezt a nápolyi teszi vagy nem, nem tudom. Lényegtelen is, az a fontos, hogy finom és kész.
Én most nem tettem a közepébe semmit, mert nem volt otthon mandulám, de legközelebb nem hagyom ki, így valóban, teljesen autentikus lesz a végeredmény.
Raffaello (Mindennapi Manna receptje)
8 evőkanál tejpor ( ez 1 csomagnak felel meg, azt hiszem 9 dkg)
7 evőkanál porcukor
20 dkg vaníliás ostya (nápolyi)
20 dkg vaj
10 dkg kókuszreszelék
Összekevertem a tejport, a vajat, a cukrot és a lereszelt ostyát. Golyókat formáztam és megforgattam a kókuszban. (Ha időközben nagyon megpuhulna a vaj, mielőtt formáznánk, tegyük be a hűtőbe egy kis időre.)
Lekváros papucs leveles tésztából
2008 augusztus 31. | Szerző: maszatjani
Nem is recept az, ami most következik, inkább csak egy ötlet arra, hogy, hogyan tudunk jóformán a semmiből, gyorsan, ízletes süteményt készíteni. Akár váratlanul bejelentkező vendégeknek, akár magunknak, ha ránktör az édességehetnék.
Egy adag leveles tészta szükséges csupán hozzá és jó sűrű, savanykás lekvár. Nálunk ehhez is a meggy jött be, de ez ízlés kérdése.
Szóval kinyújtjuk a tésztánkat, ha Tante Fannysat vesszünk, még ezzel sem kell bajlódnunk, azután felszabdaljuk őket négyzetekre ( lehet több méret, de egy adagnál egyfajta méretűeket rakjunk be sülni, hogy egyszerre készüljenek el), a közepére lekvárt halmozunk és a két szembenlévő csücskét összefogjuk.
Előmelegített sütőben addig sütjük őket, amíg a talpuk szép aranybarna lesz. Leporcukrozzuk őket és készen is vagyunk.
Alig kihűlve, langyosan a legfinomabbak, de még másnapra is bűnre csábítóan ízletesek maradnak.
Ui: a képért ismételten elnézést kérek, sosem voltam egy nagy ételfotós, de mostanában még magamat is sikerül rendre alulmúlnom.
Lekváros aprósüti
2008 augusztus 30. | Szerző: maszatjani
Néha milyen véletleneken múlik egy új recept felfedezése… Még múlt hétvégén, egyik este, nem voltam álmos, olvasni nem volt kedvem, a tévében csak válogatott kínzásokkal teli filmek mentek, a tvpaprikán egy ezerszer látott Bede Robi ismétlést adtak, az Uram pedig a Bibliáját olvasta mellettem (Mezőgazdasági Technika). Addig-addig vergődtem, hogy eszembe jutott, hogy van egy csomó felvett, de meg nem nézett főzős műsorom: zömében Stahl és Nigella. Nosza, be is kapcsoltam. Stahl sok egyéb más mellett készített egy tök egyszerűen látszó lekváros aprósütit, ahogy ő mondta: “semmi különös, mégis mindig az utolsó darabig elfogy”. Megtetszett, másnap neki is duráltam magam, hogy elkészítsem. Emlékeztem, hogy a gyors sütis könyvében is benne van ez a recept. Így is van, arra azonban,hogy nem ugyanaz a kettő már csak a végén jöttem rá. ( a videón együtt sütötte a lekvárral, a könyvben pedig egy utólag töltött változat van) Én összegyúrtam a két receptet és a végeredmény isteni lett. Omlós, könnyű, eteti magát. Ráadásul alig kell hozzá valami, igazi minimálédesség és minden hozzávalója olyan, hogy nagy eséllyel megtalálható a konyhánkban még a fizetés előtti utolsó napon is.
Íme az összegyúrt, kissé módosított recept. Én egy kicsit savanykás meggylekvárral készítettem, frenetikus sikert aratva.
Lekváros aprósütik (Stahl Judit receptjei alapján)
Tészta:
- 12,5 dkg puha vaj
- 5 dkg porcukor
- 1 vaníliarúd (helyette én vaníliaaromát használtam)
- 15 dkg finomliszt
- 1 csipet só
A töltéséhez lekvár-legjobb egy kicsit savanykásabb és sűrűbb fajta.
Elkészítés:
- A puha vajat robotgéppel összehabosítjuk a porcukorral és hozzáadjuk a vaníliaaromát (vagy a kis fekete pöttyöket)
- Ezután a lisztet összekeverjük a sóval és a robotgépet lassú fokozatra állítva fokozatosan belevegyítjük a lisztet a cukrot- vaníliás vajba. Nem fog teljesen összeállni, de kézzel egy-két mozdulattal egy puha tésztát kapunk.
- A tésztából 2-3 cm átmérőjű golyókat formálunk és tepsire helyezzük őket, egymástól kb. 4-4 cm távolságra.
- Fakanállal vagy az ujjunkkal mindegyiknek a közepébe fúrunk egy lyukat, amibe tesszünk egy adag lekvárt. (nem spóroljunk nagyon vele, de ne is legyen túl sok, mert akkor szétfolyik és megég)
- Az előmelegített sütőben 10-15 perc alatt, közepes fokozaton megsütjük őket. Ne süssük őket nagyon meg, mert akkor elvesztik az omlósságukat és inkább ropogósak lesznek. Bár….. ki, hogyan szereti.
Ekkora adagból kb. 20 db süti lesz, ami pillanatok alatt fogy el. Az a típusú édesség, ami hamarabb eltűnik a tányérról, mint ahogy kiveszed a következő adagot.
A tésztát lehet variálni dióval, mogyoróval, mandulával, kakaóval stb.-ilyenkor a hozzáadott mennyiséget, a lisztből le kell vonni.
Túrós kosárkák- V.K.F.!-XVIII. forduló-különleges túrósok
2008 augusztus 24. | Szerző: maszatjani
Ez a második alkalom, hogy beszállok a V.K.F.! körforgásába. A piknikes fordulóban debütáltam, a salátásat kihagytam (nem vagyok jó benne, a standard majonézeseken és az alapokon kívül másfelé nem igazán tekintgetek és igazság szerint hidegen hagyott a téma), azután jött Ízbolygó és a túró. Egyből felcsillant a szemem és a képzeletemben számtalan különböző recept merült fel. Azután ahogy az lenni szokott, elsodortak az események és csak néha-néha halványan sejlett fel, valahonnan a tudatom mélyéről, hogy ketyeg az óra, nemsokára lejár a határidő. Szigorúan véve, ez az első igazi V.K.F.-es pályamű, a piknikes résznél ugyanis először készült el az étel és utána döntöttem úgy, hogy elküldöm a felhívásra. Itt azonban pont fordítva volt, direkt erre az alkalomra álltam neki a sütésnek. Mirelle-lel ellentétben engem pont az édes túrósok hoznak igazán, sőt kizárólagosan lázba, így az nem is volt kérdés, hogy valamilyen édesség fog készülni. Az összegzés után pedig azt is láttam, hogy bizony jó néhány dolgot ki is zárhatok, mert már elkészítettem és publikáltam őket. Némi receptböngészés után, viszonylag hamar döntöttem emellett a sütemény mellett. Régen ki akartam már próbálni és az is sokat nyomott a latban, hogy ismét bevethettem a minimuffin sütőmet.
Ennyi bevezető után, íme a recept. ( az ihletés a recept kiötlőjénél nyilvánvalóan az a széles körben ismert diós kosárka volt, ami omlós tésztából, lekvárból és egy diós tojáshabból áll)
A ízéről csak annyit, hogy 4 db árválkodik a tányéron, mert szinte eteti magát, finom, könnyű, omlós.
Túrós kosárkák
Tészta:
25 dkg liszt
12,5 dkg margarink
10 dkg porcukor
csip. szódabikarbóna
1 tk. sütőpor
1 tojás
Ez a tészta, ezt is hagytam hűtőben pihenni kb. egy órán át. Jó vékonyra nyújtuttam (kb 1-1,5 mm, mert megdagad a tészta), kiszúrtam és kibéleltem vele a mini-muffin sütőformám mélyedéseit. Kevés baracklekvárt tettem az aljukba, és rá a túrótölteléket.
Update: én nem nyújtogattam, mert egy viszonylag puha tésztát kaptam, persze lehetett volna liszttel javítani rajta, dehát nem a nyújtás szeretetéről vagyok híres, úgyhogy kis golyókat gyártottam, a kezemet kicsit beliszteztem és úgy nyomkodtam, béleltem ki a minimuffin formát. Tökéletes lett. Ezután jött a lekvár és a túrótöltelék.
Túrótöltelék:
25 dkg túró
2-3 ek. tejföl
2 tojássárgája
cukor ízlés szerint
reszelt citromhéj
2 tojásfehérjéből némi cukorral vert kemény hab
Update: a cukor mennyisége ízlés kérdése és, hogy milyen lekvárt használunk, mennyire savanyú? Amit én használtam az egy jó kis házi savanykás baracklekvár volt, így én összesen (a túróhoz és a tojásfehérjéhez összesen kb. 8 dkg-ot használtam)
Végül előmelegített sütőben, 175 fokon 20 perc alatt megsütöttem.
Ha nincs minimuffin formánk, használjuk bátran a fém kosárkaformánkat vagy a hagyományos muffinsütőt. Természetesen akkor nagyobb sütiket kapunk, de ugyanolyan finomakat.
Adagolástól függően kb. 40 db sütit kapunk ebből az adagból.
Életjel
2008 augusztus 18. | Szerző: maszatjani
Sziasztok!Elnézést a hosszas hallgatásért. Múlt héten nyaralni voltunk Balatonlellén. Fürödtünk, pihentünk, járkáltunk, hattyút etettünk, horgásztunk, ültünk a parton naplementekor. Szóval, jó volt. Ma pedig már mindketten megkezdtük a visszatérést a munka világába. Az Uram már Kisújszálláson szemlézett, én pedig megkezdtem az elsős tanítónénivel a családlátogatások mindig emlékezetes sorát. Lassanként majd visszatérek a gasztroblog-vérkeringésbe is. Készülök- egyelőre csak fejben- a túrós V.K.F.-re . Remélem a gyakorlati megvalósításra is lesz elég időm.
Uborkaszezon, túró, szeder és V.K.F.
2008 augusztus 7. | Szerző: maszatjani
Nálam még mindig dúl az uborkaszezon, szinte alig megyek a konyha közelébe. No, a hétvégén azonban az Uram nyomatékos kérésére nekiálltam sütni. De valahogy nem jött az ötlet, hogy mit is kéne készíteni. Valahogy úgy van ez nálam mostanság, hogy ha van kedvem, ötletem, akkor nincs időm vagy hozzávalóm. Ha meg van időm és hozzávalóm, akkor nincs se kedvem, se ötletem. Miközben az isteni szikrát várva barangoltam a blogok között, Ízbolygó oldalán újfent elolvastam a XVIII. V.K.F. túrós kiírását és innen már csak egy lépés volt, hogy kitaláljam: bizony én sült túrótortát fogok csinálni. Egy időben rengeteget gyártottam belőle, szinte nem volt hétvége, hogy ne készítettem volna el. Azután jöttek újabb kedvencek és valahogy feledésbe merült. Nosza, rögtön szalajtottam is az udvari beszerzőmet túróért és ribizliért. No, az utóbbi az nem volt, csak feketeszeder, úgyhogy most kivételesen azzal készült. Nem ártott neki, finom volt így is.
Az eredeti receptet megtalálod itt.
És ha már így benne vagyok a túrózásban, gondoltam kigyűjtöm az elmúlt 1 év túrós receptjeit. Egy kis V.K.F. előtti összefoglaló magamnak, hogy mivel NE nevezzek és hátha valaki-valahol éppen most keresgél, hogy mit is süssön és ezzel ötletet adok neki.
Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem Ízbolygónak ezt a tuti témát, nekem nagyon bejön. Remélhetőleg a kiírt időpontig az uborkaszezonom is lemúlik rólam. (Vagy minimum átalakul túrószezonná)
Szóval íme az elmúlt egy év túrós receptjei tőlem:
– túrós-tejszínes-kekszes sütemény
– túrós-gyümölcsös bögrés süti
Hát, azt hiszem a lista önmagáért beszél, semmi szükség ezekután arra, hogy azt bizonygassam, mennyire is szeretjük mi a túrós édességeket. Úgyhogy, mostantól ötletelés indul: 3,2,1- túrós V.K.F.
Díjátadás némi morfondírozással
2008 augusztus 6. | Szerző: maszatjani
Mostanában nagy divatja van a blogszférában a különböző díjaknak. Volt már Yum-yum és Kreatív blogger láz is. Most egy újabb díjat indítottak útjára és érkezett meg hozzám Anyamama a Mamihami c. blog szerzőjének jóvoltából. Ezúton is- mégegyszer- nagyon, nagyon köszönöm neki, hogy rám gondolt. Jólesett.
Bevallom, elgondolkodtam rajta, hogy vajon nem-e fog már elértéktelenedni mindez a blogolók szemében? Nem-e legyintenek rá, hogy: Ó, már megint egy díj! Vajon tudja-e értékelni és a maga helyén kezelni mindenki ezeket a figyelmességeket? Érdeklődve figyelem már egy ideje a különböző díjak sorsát, útját. Nem untat, hogy 45-jére kell végigolvasnom a szabályokat és köszöneteket. Azt hiszem ennek az lehet az oka, hogy erőteljesen felülkerekedett bennem a szociálpedagógusi és a pedagógusi vér és elkezdtem analizáló szemmel figyelni a fejleményeket. Érdekes követni, hogy ki-kit választ, ki-kit tart érdemesnek egy-egy díjra és mindezt hogyan indokolja. Mert indoklás azért kell, bevallom kiráz a hideg attól, ha valaki csak belinkel pár nevet és ennyi. Akkor inkább ne csinált volna semmit.Mint ahogy azt is furinak (enyhén szólva) tartom, hogy valaki valakit megjelöl, jelez neki a blogján és még csak egy köszönömöt sem jelez vissza az illető, hogy igen, vettem, hogy értékeled, amit csinálok, köszi. Az már már dolog, hogy esetleg nincs kedve továbbvinni a láncot, de ha már játszunk, tegyük azt rendesen, korrektül. És ha mindez így történik, igenis jó dolog lehet ez a díjazósdi. Egyetértek Anyamamával és Tinával is abban, hogy jópofa, aranyos találmány, ami kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezzük vele a másik iránti elismerésünket, szimpátinkat. Idézném Tinát, remélem nem haragszik meg érte, de minden szavával tökéletesen egyetértek:
” Mostanában divatja van ennek, de én egyáltalán nem bánom. Egyszerűen jó egymást méltatni, elismerni, meglepetést okozni és persze nagyon jó érzés, ha más értékel bennünket. “Pozitív energiacsere”, jó érzések adása és elfogadása, ami mindig mindenkire ráfér és igazán nem kerül semmibe…;-) Soha rosszabb “divatot”!:-)))”
Ennek szellemében tehét most jöjjön a díjátadás. Anyamama ” renitens” viselkedését átvéve, most én is csak egyetlen embernek fogom átnyújtani ezt a díjat, meghagyva így az adás örömét, minél többeknek.
Akinek pedig virtuálisan átnyújtom az Mesi. Több okból is. Az egyik, hogy Anyamama az indoklásában említi a scrapbookot, így úgy gondoltam, hogy olyan valakinek adományozom, aki ezen a területen jártas.
Nem ismerek túl sok scrapbookos blogot, a kedvenceim pedig, ahogy már írtam Tina és Mesi. Tináról a múltkori díjátadásnál már megemlékeztem, de Mesi akkor csak a +1-es versenyző volt, mert akkor, azt a díjat már megkapta. (remélem ezt még nem)
Szóval, hogy miért is Mesi? Természetesen az alap, hogy azért, mert nagyon tetszenek a munkái. Hagyományos technikával dolgozik ami nekem a szívem csücske, valahogy a digitális technika sokkal kevésbé fogott meg. Szeretem, hogy minden kis ” vacakban” meglátja a későbbi alapanyagot, szeretem azt a képi világot, amit felépít a munkáiban, szeretem, hogy olyan klasszul, részletesen, érthetően! írja le az elkészítés folyamatás, hogy kedvem támad rögtön nekem is készíteni valamit. És, ami még nagyon fontos, hogy SZÍVVEL írja a blogot, benne van Ő maga teljes egészében. (meg persze Gáborja és MIZO) Mikor olvasom az írásait, szinte folyamatosan mosolyognom kell és ez nagyon jó. Ráadásul nemrégiben meghirdetett egy képeslapkészítő pályázatot is. Szóval kreatív, lelkes, csupaszív lány. Ezért úgy gondolom, hogy méltán megérdemli ezt a díjat, amit sok szeretettel nyújtok át Neki, azzal kis megjegyzéssel, hogy érzékelhető az elmúlt pár bejegyzéséből, hogy egy kicsit most felborult körülötte a világ ezért tiszta szívből kívánom, hogy minél hamarabb álljon vissza minden a rendes kerékvágásba és úgy alakuljanak a dolgai, ahogy Ő-ŐK azt szeretnék.
Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 6. rész
2008 augusztus 4. | Szerző: maszatjani
Újra tele a könyvjelzőm, jöjjenek ismét a virtuális gyűjteményem újabb darabjai.
1. Ez a focciaca és grissini dolog egyre jobban izgatja a fantáziámat- több recept egy helyen Bombadil Tománál
2.Hogyan készítsünk csokidobozkát?- tv3 útmutatása mellett
3. Grízes-réteslapos süti Ízbolygótól
4. Gyümölcstorta- nem piskóta alappal- szintén Ízbolygótól
5. Gyors desszertpohár Latsiától
6. Zebratorta málnával- szintén Latsia munkája
8. Különleges paprikás krumpli borsóval és petrezselyemmel Cukroskata blogjáról
9. Max húsos-borsós rakott tésztája már így látatlanban is nyerő
10. Ezt a receptet a Macikonyhából a lufival készíthető csokikehely miatt mentettem le
11. Ínycsiklandó málnatorta vnjudit boszorkánykonyhájából
12. Gránátalma csirkesalátája- Hú, ezt most is nagyon megenném!
13. Sütiszörny szilvalekváros morzsasütije nagyon elöl van a kipróbálandók listáján
14. Házi csokis-vaníliás karika- ez nem blogból való, hanem a Ráma sütis oldaláról
15. Mamma marskaramellás sült banánja sütős és grill változatban is finom lehet
16. Mindennapi Manna paradicsomos sült fetája ingerlően gusztusos
17. Gyros fűszeres csirkecomb és fetával töltött paprika- Horasz konyhájából
19. Citromfűszörp Gigi konyhájából
20. Krumplisünik a tepsiben- Ottistól
21. Felhasználóbarát citromfagyi Zsuzsitól
22. Citromkrémtorta Nosalty-tól
23. Gabriella sárgabarackos pitéje
24.Pákosztos macska alias Millie Snickers szelete
25.Mirelle sárgabarackos gombóca
26. Barackos-túrós batyu Konyhatündértől
28. Amerikanizált rakott krumpli Endivia blogjáról
29. Crostini variációk Mammától
30. Csoki és gesztenyemousse torta Mennyei Manna oldaláról
31. Orosz hússaláta kicsit másképp Gabriella konyhájából
Egy rendhagyó romantikus vacsora- V.K.F. XIX.
2008 szeptember 27. | Szerző: maszatjani
Amikor elolvastam Doctor Pepper témáját az aktuális V.K.F!-re, rögtön arra gondoltam,hogy na ezt tuti kihagyom. Mert, bár szerény személyem igencsak fogékony a romantikára, filmek, könyvek terén, de úgy gondolom, hogy ezeknek a való élethez bizony vajmi kevés közük van. Épp az imént olvastam el phzs fejtegetését ezzel kapcsolatosan és maximálisan osztom a véleményét. A romantikát-akárcsak a szerelmet, szeretetet, barátságot- nem lehet kicsikarni, erőltetni. Ülhet egy pár gyönyörűen megterített asztalnál, szórhatják a fényüket a míves gyertyatartókban szikrázó gyertyák, adhatunk 3 fogásos, méregdrága herkentyűkből álló vacsorát, ha az a valami, nem születik meg közöttünk. Az a bizonyos valami. Életem párjával a legromantikusabb pillanataink, közös életünk fontos pillanatai sosem előre megrendezett eseményekhez kapcsolódtak és mégis ezek a pillanatok azok, amelyek, ha eszembe jutnak a mai napig is beleborzongok. Ráadásul ezek sokszor apró dolgok, kis mozaikkockák a boldogság falából. Tökéletes pillanatok. Olyan ritka az az érzés, amikor úgy érezheti az ember, hogy egy tökéletes pillanat részese. Itt és most. Meg kell becsülni. Ilyen volt a múlt héten a vasárnap esténk. Kint korán sötétedő, borús és hideg. Bent azonban meleg volt, világos és nyugalom. A lakást betöltötte a frissen sült kifli illata. Az Uram Cobra 11-et nézett, én a fotelban ülve olvastam. Néha felnéztünk, találkozott a tekintettünk, összeért a lábunk, egymásra mosolyogtunk. Azután gyorsan összedobtam a Stahl féle camembertes minifondüt. Frissen sült, ropogós kiflivel ettük. Nem volt damasztabrosz, ezüst étkészlet, gyertyák és többfogásos menü. Mégis, romantikus volt. Úgy istenigazából. Tökéletes pillanatok.
Provence-i sült camembert(Stahl Judit receptje a Gyorsan, valami finomat c. könyvéből)
Hv.: 1 korong sajthoz: 1 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál provence-i fűszerkeverék, egy kevés olaj (oliva, de ha nincs én simával is csináltam már), frissen őrölt bors, 1 evőkanál fehérbor ( én kihagytam)
Alufóliát tépünk, az alját megolajozzuk, nem kell sok, csak, hogy fényes legyen.
A sajtkorongot 12 helyen megszurkáljuk. A fokhagymát 6 tüskére vágjuk. Ha nincs provence-i fűszerkeverékünk, akkor rozmaringból, kakkukfűből, bazsalikomból, tárkonyból és borsikafűből mi is összerakhatjuk.
A megszurkált sajtkorong 6 mélyedésébe fokhagymatüskét, 6 mélyedésébe provence-i fűszerkeveréket tömködünk.
Ezután “pofával” lefele borítjuk az előkészített alufóliára, a fóliát körébugyolálom, hogy a védőfal magasabban legyen a sajtnál. A tetejére lötykölünk egy kevés olajat és megszórjuk frissen őrölt borssal. (ha bort használunk az is ide jön)
Ezután egy másik fóliadarabbal, lazán, nem tapadósan leborítjuk a sajtkorongunkat és az előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Ezután levesszük róla a fóliatetőt és még 2-3 percig sütjük.
Pirítóssal, ropogós friss zsemlével, kiflivel mártogathatjuk ki az ízes, fűszeres, olvadt sajtkrémet miután a tetejét picit megvágtuk, hogy hozzá tudjunk férni.Isteni finom!
Oldal ajánlása emailben
X