Rizses lecsó
2008 július 30. | Szerző: maszatjani
A nyári uborkaszezon kellős közepén vagyunk, és ez bizony a blogomon is érezteti a hatását. Az elmúlt hetekben volt szülinapi összefoglaló, könyvajánló, 2 díjátadó, üveggolyó, receptek viszont csak elvétve. Úgyhogy épp itt az ideje, hogy belecsapjunk a lecsóba. Igaziból és átvitt értelemben is.
Az itt következő rizses lecsó recept nyilván nem új sokaknak. Nekem az volt, amikor egy újságban rátaláltam (azt hiszem Kiskegyed volt) és akkor miért ne lehetne az másoknak is?
Hagyományos formájában nem kedvelem a lecsót, így azonban nagyon is. Kiadós, laktatós főétel, minimális energiabefektetéssel. A nyár közepén kell ennél több?
Megjegyzés: próbáltam már télen bolti lecsóból reprodukálni. Hát mit mondjak, úgy épp csak megüti az ehető mércét. Szezonban azonban friss paprikából, paradicsomból, puha kenyérrel…hmmm
Rizses lecsó
Hv: 15 dkg szárazkolbász, 2 nagy vöröshagyma, 8 zöldpaprika, 4 paradicsom, 4 ek olaj, 1 kk fűszerpaprika, 10 dkg rizs, só, bors
(ezek az újságban lévő arányok, én ettől el szoktam térni, kevesebb paprika, több paradicsom, 1 fej hagyma- mindenki igazítsa a saját lecsóízlésükhöz)
Elkészítés:
- Előkészítünk minden alapanyagot: a kolbásznak lehúzzuk a héját és felkarikázzuk, a megmosott paprikát kicsumázzuk, felkarikázzuk, a hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk, a paradicsomot megmossuk, kicsumázzuk, feldaraboljuk(aki nem szereti a héját, az rakja forró vízbe és utána húzza le)
- A felforrosított olajban a hagymát üvegesre fonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a kolbászt és 1-2 percig együtt pirítjuk.
- Beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, sót, borsot.(sóval csínyján bánjunk, mert a kolbászban is van bőven!)
- Ezután hozzáadjuk a fűszerpaprikát és a rizst.
- Az egészet összekeverjük és annyi vízzel felöntjük, hogy éppen ellepje.
- Lefedve kb. 20 percig főzzük, amíg a rizs megpuhul, de a lecsó még kicsit leveses marad.
- Puha, friss kenyérrel tálaljuk.
Kreatív blogger díj
2008 július 25. | Szerző: maszatjani
Egy elég vontatott, borús, kellemetlenkedő hét van eddig mögöttem. Semmi extra, “csak” sok kisebb-nagyobb bosszúság és néhány energiavámpír típusú emberke. Ráadásul ma délután az Uram úgy jött haza munkából, hogy már rosszul volt. Névnapot tartottak a cégnél és többek között házi kolbász is volt, ami- állítólag- nem volt finom és nem is esett neki jól. (ennek ellenére evett belőle- csak logikát ne keressünk a férfiak cselekedeteiben!) Szóval behanyatlott az ágyba, én pedig azóta lázat mérek és csillapítok, citromot karikázok, teát főzök, háztartási kekszért rohangálok. De már gépszerelési történeteket mesél, úgyhogy határozottan állíthatom, hogy jobban van.
Szóval ilyen körülmények között ért Snöcy üzenete, hogy a rendelkezésére álló Kreatív blogger díjak közül az egyiket Nekem szánta. Nagyon örültem neki, pláne, hogy az indoklásában a számomra oly kedves, anyák napi, üveges sütiporjaimra hivatkozott. Szóval köszönöm Neki mégegyszer, hogy méltónak talált erre a díjra.
Természetesen, ahogy ez már az ilyen díjaknál lenni szokott, kötelességei is vannak a díjazottnak. Íme:
A szabályok szerint:
– kiteszem a logót a blogomba
– belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
– megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
– üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek
Az én díjazottjaim:
- Tina– akik ismerősek az nlc-s blogok között, azok emlékezhetnek rá. Ő írta ( és írja még most is, csak más blogfelületen) az Andris kuckója című blogot. Már akkor is élvezettel olvastam a bejegyzéseit, mert nagyon olvasmányosan, érdekfeszítően ír a mindennapjaikról. Azután rátaláltam a scrapper blogjára és nagyon megtetszettek a munkái. Igényesek, fantáziadúsak, gyönyörű idézetekkel, versekkel körítettek és ami a legislegfontosabb TELIS-TELI vannak szívvel, érzelemmel, szeretettel. Minden oldaláról süt a kisfia, anyukája, férje, barátai iránt érzett szeretete és szerelme és az életöröm. Ezért azután neki mindenképpen jár a Kreatív blogger díj. (habár nemrég kapott egy nagyon hasonlót, azért remélem ezt is örömmel fogja fogadni)
Az egyik kedvenc oldalam tőle ez, de ha van egy kis ráérő időtök böngészétek végig a oldalait. Higgyétek el, érdemes.
- A második, akinek szánom ezt a díjat és aki rögtön eszembe ötlött az szintén egy scrap blog írója: Mesi, a Széplélek nevű napló írója. A munkái kreatívak, egyediek, könnyen felismerhetőek rajta a Mesis stílusjegyek. Hagyományos változatát űzi a scrapnek és véleményem szerint nagyon-nagyon jól. Emellett- számomra- irigylésre méltó írói vénával van megáldva. Nála is csak azt tudom javasolni, hogy kezdjétek el olvasni a blogját az elejétől, nem fogjátok tudni abbahagyni. Sem az olvasást, sem a mosolygást. (most látom, hogy ő már megkapta ezt a díjat, de mindegy akkor ő lesz a + 1, már nem vonom vissza, legalább még többen megismeritek az oldalát, a munkáit.)
- Következzen egy gasztroblog-író: Cecile. Mióta elkezdett blogolni, még az nlc-n azóta figyelem a bejegyzéseit. Nagyon örülök neki, hogy mostmár egyre gyakrabban jelentkezik, irtó jó receptjei vannak, kár lenne, ha mi lemaradnánk róla. És, hogy miért a Kreatív blogger díj: nézzétek meg a gyönyörű tortáit. Nekem bizony leesett az állam amikor megláttam őket, mintha egy profi keze munkája lenne. Úgyhogy Cecile, hajrá, így tovább! Kérünk még minél több ilyen klassz receptet.
- Nem maradhat ki a díjazottjaim közül az egyik nagy kedvencem Fűszeres Eszter. Nos, ha valaki, akkor ő Kreatív blogger a javából. Imádom az írásait, a videóit pedig még annál is jobban. Úgyhogy újra csak azt tudom mondani, hogy még-még-még!
- Bíborlili szintén méltó a Kreatív blog díjra, mégpedig a kivételesen egyedi, hangulatos, szórakoztató olykor könnyfakasztó írásaival. Fantasztikus egy csaj, (remélem megbocsátja nekem, hogy lecsajoztam). Aki nem ismeri, annak szintén azt tanácsolom álljon neki és olvassa el elejétől a végéig. (ő- hála az nlc áldásos tevékenységének- valószínűleg oldalra nem fogja tudni kitenni a logót)
- Az utolsó személy akinek virtuálisan küldöm ezt a díjat, az Ildinkó. Nagyon szeretem a blogját, az írásait, a stílusát. Az első olyan blog az övé volt, amit rendszeresen olvastam. Ő egy igazán Kreatív blogger, méltán lesz övé ez a díj. Amellett, hogy csak úgy horgol egy babatakarót, szaloncukrot készít, lekvárt főz,és ha valaki, akkor ő aztán igazán kreatívan süt-főz. Nem kottából, hanem sokszor improvizálva, áthangolva készíti el az ételeket. Emellett pedig a fotói is nagyon szépek. Remélem már kicsit jobb kedve van és hamarosan folytatja a blogírát, mert biztos vagyok benne, hogy sokan várjuk őt vissza.
Szóval ők 5-en + Mesi, aki a bónusz, mert ő már megkapta az én jelöltjeim. Elnézést, ha túl hosszúra sikeredett, de szerettem volna megindokolni, hogy kit miért tartok méltónak a Kreatív blogger díjra.
Könyvajánló: Farsang Erika: Chili és csokoládé
2008 július 24. | Szerző: maszatjani
Nem igazán júliushoz illő az időjárás. Esik, fúj a szél és bizony elkel a zokni….. Én mégsem bánom ezt olyan nagyon. Jólesik a kánikula után egy kis erőgyűjtés, begubózás. Pont ezért szeretem az őszt is. Még nincs túl hideg, már nincs túl meleg. Ez való nekem. Ilyenkor lehet csak igazán jól bevackolódva nézni a Szex és New York, Szívek szállodája és Jóbarátok összest. És olvasni egy kényelmes fotelba kuporodva és néha ki-kipillantva az ablakon megállapítani, milyen jó dolgunk is van.
Írtam már ezeken az oldalakon Farsang Erika könyveiről és végre, a Szuperanyu, valamint a Szuperanyu újra száguld után itt a harmadik kötet is: a Chili és csokoládé.
A tematika, a téma mit sem változott: a rövid írások a vele és családjával történő dolgokról szólnak, de olyan élvezetes, olvasmányos stílusban, amitől ez a beszédregénynek titulált mű, egyszerűen letehetetlenné válik.
Másfél nap alatt olvastam ki, de csak azért mert tartalékoltam, hogy tovább tartson, mert különben képes lettem volna együltő helyemben átrágni magam mind a 223 oldalon.
A történetek, lendületesek, magukkal ragadóak. Márpedig aki valaha is próbált megfogalmazni egy történetet, az tudja, hogy bizony ez a legnehezebb, úgy megírni egy sztorit, hogy az ne legyen erőltetett, hanem pont ellenkezőleg könnyed, olvasmányos, lebilincselő. Farsang Erikának ez eddig háromból háromszor sikerült.
Ui1: ha végetérnek a borús napok, ennek a könyvnek bátran szorítsatok helyet a nyaralós csomagban is. Garantált kikapcsolódást jelent.
Ui2: a könyv címe és borítója szerintem gyönyörű és találó, a legjobb az eddigi 3 közül
Ui3: a következő bejegyzésemben megosztom veletek Szuperanyu szuper sós süti receptjét.
Citromtorta
2008 július 23. | Szerző: maszatjani
Az angol életstílusból a hozzám legközelebb álló momentum az ötórai teázás. Még csak átfutó gondolatként sem fogalmazodott meg bennem a blogírás gondolata, amikor olvastam Rosamunde Pilcher: Otthon című, kétkötetes, világháborúban játszódó regényét.Élvezettel és érdeklődéssel olvastam az újra és újra visszatérő motívumként megjelenő délutáni uzsonnák leírását. Olyan érzékletesen jelenítette meg az apró szendvicsek, teasütemények, torták világát, hogy mindig határozott vágyat éreztem arra olvasás közben, hogy a konyha felé vegyem az irányt.
Ez a citromtorta pedig-érzésem szerint- pontosan illene abba a világba. Könnyed, egyszerű, nincs túlbonyolítva. Az a fajta édesség, amiről nem is tudod igazándiból,hogy mitől működik. Csupa alap élelmiszer: liszt, cukor, tojás egy kis citrom. A végeredmény mégis annyira üdítő és friss, hogy szinte lehetetlenség abbahagyni.
Citromtorta
- 6 tojásból piskótát sütünk a megszokott módon, annyi eltéréssel, hogy miután a fehérjét felvertük és hozzáadtunk a cukrot és a tojássárgáját valamint fakanállal hozzákevertük a lisztet, belereszeljük a tésztába fél citrom héját. (ha kicsi a citrom mehet bele egy egész citrom héja is)
- Ezt a piskótatésztát a kisebb méretű kerek tortaformánkban süssük meg, majd kihűlés után vágjuk ketté.
- Közben elkészítjük a krémet: 2 tojásfehérjét ( fagyasztós fehérjéket elő!) kemény habbá verjük és hozzáadjuk a 18 dkg cukrot. Hogy a cukor elolvadjon, gőz felett kevergessük a habot a robotgép egyes fokozatán.
- Még mindig a gőz felett kevergetve hozzáadjuk a fél citrom levét, de csak lassan, csepegtetve.
- Az így kapott krémet levesszük a tűzről és még melegen belekeverünk 5 dkg vajat vagy margarint.
- Megvárjuk amíg a krém kihűl, és megkenjük vele a citromos piskótánkat, úgy, hogy a tetejére és az oldalára is maradjon.
- Legvégül megszórjuk csokireszelékkel vagy darált dióval, mogyoróval.
Lekvár kenyérsütőben
2008 július 21. | Szerző: maszatjani
A most következő bejegyzés igazándiból nem is recept. Amiért mégis úgy gondoltam, hogy megírom a tapasztalataimat, mert én is nagyon sok helyen keresgéltem ebben a témában, de nem igazán találtam hasznos anyagot. Szóval a lényeg, LEHET kenyérsütőben lekvárt készíteni. (persze ha van ilyen funkciója)
Volt már ezügyben 2 emlékezetes próbálkozásom, eper és narancslekvárt szerettem volna készíteni. Nem árulok zsákbamacskát, nem sikerült. Az eperből készült öntetszerű, híg valamit még megettük palacsintához, de a narancslekvárnak induló valami a kukában kötött ki. Ami már csak azért is volt fájó, mert előtte 1 hétig, naponta kétszer cseréltem a vizet a beáztatott narancskarikákon. Szóval volt vele macera bőven.
A két kudarc elvette a kedvemet egy időre a további próbálkozástól, azután az idén mégis úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom. És most sikerült. A “titok” a boltokban kapható lekvárzselésítő szer használata. Én a Quittin márkájút vettem, de szerintem bármelyik megfelel.Attól függően, hogy 2:1 vagy 3:1-ben típusút választunk, 1,5 kg gyümölcshöz 25 vagy 50 dkg cukor kell. Ilyen aránnyal a lekvárok egyáltalán nem lesznek édesek, megmarad a gyümölcs íze.
Az elkészítés nagyon egyszerű: a gyümölcsöket megmossuk, kimagozzuk, ledaráljuk. Hozzákeverjük a zselésítőt, azután a tartályt a gépbe helyezzük és elindítjuk a lekvárfőző programot. (az enyémen ez 1 óra 20 perc) Nem kell megijedni, nem fog rögtön kavarni, először felmelegíti a lekváralapunkat, utána kezdi a kagyvalást. Én 1:00 fennmaradó időnél szoktam belezúdítani a már forró alapba a cukrot. Ezután már csak az üvegmosás van hátra, amikor lejár a program, a tartályt kiemeljük és a lekvárt még forrón az üvegekbe töltjük. Végül szárazdunsztva rakva hűtjük ki.( becsomagolva, ruhák közé téve, hogy minél lassabban hűljön ki)
Még egy megjegyzés így a végére: a használati útmutatóban azt írták, hogy meggy és cseresznye esetén dupla adag zselésítővel számoljunk. Nos én így tettem, de jövőre nem fogok, mert a meggylekvárom finom lett ugyan, de az én ízlésemhez képest kicsit túl masszív.
YUM-YUM Blog Award
2008 július 18. | Szerző: maszatjani
miniMálna jutalmazott meg ezzel a yum-yum nevű blog-díjjal. Nagyon örültem neki, egyrész, mert aranyos tőle és jólesett, hogy méltónak talált rá. Másodsorban pedig, hát csak ez az első díjam, úgyhogy bizony bearanyozta a napomat, amikor elolvastam nála a nevem.
Nem bírtam ki és utánanéztem,hogy mi is ez és honnan ered. Nos túl sokat nem tudtam meg, az biztos, hogy a külföldi gasztrobloggerek között dúl a yum-yum láz. Aki megkapja, rögtön ki is teszi a blogjára és sok helyen még az is ott áll alatta, hogy ki tartotta őket méltónak erre a díjra. Én sajnos- a nlc ügyességének köszönhetően- nem bírtam odabiggyeszteni a mineMálna nevét. (sőt jelen pillanatban még az is kérdéses, hogy a képet ki bírom-e rakni, tényleg sokszor nem értem magam, hogy miért ragaszkodom még mindig a nlc-hez, amikor ennél csak jobb blogszolgáltatókat ismerek? no mindegy)
Szóval a díjjal nem csupán az erkölcsi elismerés jár, hanem felelősség is. Tovább kell adnod olyanoknak, akiket méltónak találsz rá. Nos, a kutakodásom közben annyit kiderítettem, hogy a yum-yum szócska valószínűleg a yummy-ból ered, azaz annyit tesz, hogy nyami-nyami. Tehát olyan gasztroblogoknak kell továbbadnom, amelyeket nézegetve ez a kifejezés jut eszembe.
Lássuk csak: mondhatnám, hogy nehéz helyzetben voltam, de ez most nem igaz, szinte azonnal tudtam, hogy én kiknek szeretném virtuálisan átnyújtani a YUM-YUM BLOG AWARD díjat.
Ladies and Gentlemen!
A díjazottjaim a következők:
valamint végül, de nem utolsósorban
Mindhárman szerintem fantasztikusan kreatívan sütnek-főznek-blogolnak. Valamint: életszagúak. Hogy mit is értek ezalatt? Nos, az esetek többségében földhözragadt, elérhető alapanyagokból dolgoznak. Nem érzi azt az ember az olvasásuk közben, hogy ok-ok, szép-szép, de soha nem fogom tudni, akarni megcsinálni, hanem azt, hogy hoppá, már megyek is a konyhába és én is megcsinálom. Hát, én ezért jutalmazom őket.
Utószületésnap és majdnem meggyes pite
2008 július 18. | Szerző: maszatjani
1 éve és 3 napja született meg az első bejegyzés a Maszatkonyha oldalain – az elhatározás hamarabb megvolt, csak hosszú hetekig nem jöttem rá, hogy miért nem lehet bejegyzést írni, azután némi fáziskéséssel kiderült, hogy csak az Opera tagadja meg ezt a funkciót és akkor elindult…..
1 éve és 3 napja evés előtt fotózás van
1 éve és 3 napja az első dolog, az internetre lépéskor, hogy a gasztrogyűjtő oldalakra kattintva tájékozódom, ki mit sütött-főzőtt-írt
1 éves és 3 napja folyamatosan részese vagyok számomra érdekes, kedves emberek életének. Csodálom Mirelle-nél a Nőket (megunhatatlanul), tátott szájjal olvasom és nézem Fűszeres Eszter zsidó szokásokról szóló történeteit és videóit (még!még!még!), gondolok Ildinkóra, aki éppen Frici cicát siratja, bámulom és irigylem Anyamamát, akit szerintem titokban duracell elem mozgat és még sorolhatnám. Ezekről az emberekről nagy valószínűséggel soha nem hallottam volna, ha nem kezdek blogot írni. Nagy kár lett volna…..
1 év és 3 nap alatt közel 100.000-ren kattintottak rám- KÖSZÖNÖM ( a mérőt csak 7 hónapja raktam fel, úgyhogy átlaggal számoltam),186 bejegyzés született és 270 kommentet kaptam.
1 év és 3 nap: sok idő vagy kevés? minden relatív- nekem- akiből a hobbikhoz való kitartásért felelős gént gyárilag kifelejtették- SOK, nagyon sok.
Nézzük csak: ott volt például a gyöngyfűzés- minden kelléket beszereztem- damil, drót, egységcsomagok, kis gyöngy, nagy gyöngy, könyvek stb. – egy-két darab után abbamaradt a lelkesedés. Valamelyik fiók mélyén még mindig hánykolódik egy szerencsétlen, ház nélküli csiga- mementóként…..
Azután jött a hímzés- anyukám hiába magyarázta, hogy az nem olyan egyszerű dolog, hogy az ember nekifog és tud. Persze nem hittem neki, a kellékek beszerzése után nekiálltam, hogy egy kb. 6 cm-es virágot hímezzek egy piros pólóra. Anyu élénk fejcsóválására ügyet sem vetve gübörcsöltem órákig. Az eredmény? Egy 1 cm-es felismerhetetlen cérnagubanc és a hímzőfonalak fiókba száműzése. Tavaly az unokahúgom elkérte őket és klassz karkötőket font belőle.
Következett az üvegfestés (tudjátok a lehúzhatós fajta)- a koreográfia ugyanaz, kellékek beszerzése, néhány hét tömény festés- azóta pedig csak a beszáradt flakonok árválkodnak egy dobozban.
Ezenkívül volt puffadós festékes, flittervarrós, gyöngyvasalós, origamis és ki tudja milyen korszakom is még?
Szóval már értitek, hogy miért is nagy idő nekem ez az 1 év és 3 nap? Ezekután pedig komoly reményeket fűzzök a további folytatáshoz, hiszen az átlagidőmet már régen túlhaladtam. Lehet, hogy a korral kifejlődik a kitartáshoz szükséges gén?
Azért, hogy recept is legyen: a statisztikám szerint, kitartóan tartja magát a keresett receptek között, első helyen, a meggyes pite, hát íme. Nem teljesen az, mert én a ház, meggyet nem kedvelő szekciója miatt a felét túróval készítettem, de ez opcionális, nyugodtan lehet az egész meggyes.(vagy túrós) A recept Tinától származik-sőt az ötlet a felezésre is.
Meggyes-vagy túrós-vagy almás lepény
Hozzávalók:
40dkg liszt
8dkg zsir
10dkg kristálycukor
1cs sütőpor
1 pohár tejföl
2 egész tojás
A lisztben elmorzsoljuk a zsírt, hozzáadjuk a cukrot és a sütőport, csipetnyi sót,1 egész tojást és a tejföllel alaposan összegyúrjuk. Hideg helyen 20 percig pihentetjük.
Ezután két részre osztjuk. Az egyik felét elnyújtjuk és kizsírozott tepsibe terítjük. Gyengén megszórjuk zsemlemorzsával vagy búzadarával és rárakjuk a tölteléket. A tészta másik felét kinyújtjuk ráterítjük a töltelékre. Megkenjük felvert tojással, villával megszúrjuk, és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.
Töltelék (almás, meggyes és túrós változathoz):
– Az almát lereszeljük (kb.1kg.) és hozzáadunk 10dkg cukrot, kevés fahéjat és addig pároljuk míg a levét elfővi.
– A meggyet kimagozva a tészta aljára rakjuk, majd megszórjuk fahéjas cukorral.
– 25dkg túrot összekeverünk 10dkg cukorral, 1 egész tojással, egy fél citrom reszelt héjával, mazsolával.
Egy csöpp üveggolyó…..
2008 július 15. | Szerző: maszatjani
Kókuszos minimuffinok
2008 július 10. | Szerző: maszatjani
1 púpos kávéskanál sütőpor
1 csipet só
5 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 tojás
1 dl tej
1 kupaknyi vaníliakivonat
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
0,5 dl tej
esetleg 2 evőkanál kókuszlikőr vagy rum
a tepsi előkészítéséhez 2 dkg puha vaj és 2 dkg finomliszt
a hempergetéshez 15 dkg kókuszreszelék
hozzávalók kényelmesen, alaposan összevegyüljenek.
Szuperanyu sós sütije
2008 augusztus 3. | Szerző: maszatjani
Ígértem, hogy beírom, az ígéret pedig mint tudjuk, szép szó… Íme:
Szuperanyu sós sütije
Hv.:
1 kg liszt, fél kg margarin, 15 evőkanál sűrű tejföl, 1 tojás, 5 teáskanál só (aki sósabban szereti, igény szerint elbírt többet is, kóstolgatni kell, mert van olyan só ami jobban sóz, inkább apránként rakjuk bele), 40-45 dkg sajt
Ez egy teljes nagy adag-én feleztem, abból is lett bőven, a tojást a fél adagba is beleraktam, annyival kevesebb tejföl kellett hozzá.
Elkészítés:
Nagyon finom, eteti magát. Nálunk rekordsebességgel tűnt el a tányérról, alig bírtam pár darabot megmenteni a fényképezéshez.
Oldal ajánlása emailben
X