Gyors puncsos minyon

2008 június 17. | Szerző:


 

Ha azt mondom-puncsos minyon- egészen biztosan mindenkinek ugyanaz a kép ugrik be, aki csak valaha is betette a lábát egy hazai cukrászdába. Igen-igen, ez bizony az a minimum 1500 kalóriát tartalmazó, egyáltalán nem update, belül tömény, maccsos, csokis, rumos, puncsos, kívül pedig émelyítően édes és émelyítően rózsaszín cukormázzal borított tömör gyönyör. Bevallom én szeretem ezt a retroédességet, habár mostanában már gyakran előfordul, hogy csak két-háromszori nekifutásra sikerül eltűntetni. Mert bizony ez a süti a gejl, tömény édességek versenyén tuti dobogós lenne. Ennek ellenére szeretem, szeretjük, hiszen, ha nem lenne rá kereslet, már réges-régen eltűnt volna a cukrászdák kínálatából.

 

Az viszont soha eszembe sem jutott, hogy otthon valami hasonlót próbáljak gyártani. Hogy-hogy készült aztán mégis? Nos, teljesen véletlenül. Egy hétköznap reggeli Stahl műsorban láttam meg újfent a receptjét.

Az igazság az, hogy én bagoly típus vagyok. Este élek, éledek, akármeddig fent tudok maradni, tanulni, dolgozni, sütni-főzni, de a reggeleim nehezen indulnak. Felkelés után teszek, veszek, molyolok, teázom, reggelizek, ilyenkor legjobb, ha hozzám sem szólnak. Ha ez a fázis kimarad, hát…. akkor nem vagyok túl jó társaság.

Nos ezeken a reggeleken pakolászás, észheztérés közben szoktam nézni a Jóban-rosszban ismétlését. Örültem mikor felfedeztem, hogy ebbe a kismama és napközis tanító néni idősávba berakta a Tv2 (tartsák meg jó szokásukat), mert este sose látom. (tudjátok, a bagoly életmód!)Szóval ilyenkor tanulmányozom a Pongrácz család életét. Közvetlenül utána pedig kezdődik a Stahl konyhája. Annak ellenére, hogy hétvégen mindig megnézem, előfordul, hogy ottragadok előtte.

Így bukkant fel ez a recept újra. Azért újra, mert tavaly ősszel már lement adásba egyszer. Ugyanis jó pár évad óta az a koncepció a Stahl műsorokban, hogy hétközben nincs új recept, hanem a hétvégi műsort bontják részekre és adják le újra. Namármost van egy főzős, egy sütős, egy gyerekkonyhás rész + a salátarovat, ehhez jött még Buday, de mióta átigazolt az m1-hez önálló műsorral, a fennmaradó 1 napot ki kell tölteni. Ide szoktak jönni az ismétlések.

Bevallom még második nézésre sem fogott meg a recept maximálisan. Azután délután a boltban felfedeztem, hogy van ugyanolyan puncs aromájuk, amilyet Judit használt. No gondoltam, egye fene akkor belevágok.

Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az íze valóban, ennyire vissza fogja adni a puncsminyonét.Pedig igen! Sőt, annyival még jobb is, hogy nem annyira émelyítően édes, habár én a cukor mennyiségéből levettem.

 

Az eredeti receptet írom be, habár én néhány ponton változtattam rajta.



  1. A mazsolát, úgy ahogy van kihagytam a receptből, mert mindketten utáljuk, helyette a tésztához, csak úgy simán, öntöttem egy kis rumot.


  2. A cukor mennyiségét csökkentettem, 20 dkg helyett, talán ha 12-15 dkg raktam bele.


  3. Nem volt otthon narancslevem, és mivel nem is szeretjük, feleslegesnek gondoltam venni egy dobozzal, azért az 1-2 deciért, ami az áztatófolyadékhoz kell. Volt otthon szénsavas barackos üdítő (narancsos még jobb lehet), abba öntöttem rumot és abba mártogattam bele a sütiket. Tök jó lett így is.


  4. Akkor még nem volt minimuffin formám, azóta beszereztem, úgyhogy sima, hagyományos muffinsütőben készítettem. Ha lesz képem a kicsikről, majd felrakom.


  5. Szerintem tök felesleges volt rátenni a kandírozott narancshéjat, még díszítés gyanánt is, mert nagyon nem illett az ízéhez. Mi az utolsó pár darabról már simán leszedtük, úgyhogy legközelebb azt lehagyom róla.

Ennyi duma után, itt az eredeti recept:


Gyors puncsos minyon (Stahl Judit receptje)


A tésztához:


2-3 evőkanál tej
2 evőkanál kakaópor
20 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor
1 kávéskanál puncs aroma
4 tojás


A rumos mazsolához:
10 dkg mazsola
½ dl rum


A sziruphoz:
0,5 dl 100%-os narancslé
kb. 1-2 evőkanál rum


A mázhoz:
1 tojásfehérje
20-25 dkg porcukor
½ kávéskanál puncsaroma
néhány csepp piros ételfesték


A tepsi előkészítéshez:
kevés puha vaj és finomliszt


A díszítéshez:
cukrozott narancshéj



Előmelegítjük a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) és a minimuffin-tepsi 24 horpadását alaposan kivajazzuk, kilisztezzük. A rumos mazsolához a mazsolát beleszórjuk egy kis edényben, ráöntjük a rumot, és ha nem lepné el, kevés vízzel kipótoljuk. Ezután nagy lángon felforraljuk, majd ahogy rottyant néhányat, levesszük a tűzről, és félretesszük hűlni.


A lisztet összevegyítjük a sütőporral és a kakaóporral egy közepes méretű tálban, magunk mellé készítjük, majd a puha vajat, a cukrot és a puncs aromát robotgéppel 1-2 perc alatt összehabosítjuk egy nagy méretű keverőtálban. Ebbe egyenként beledolgozzuk a tojásokat, aztán a gépet lassú fokozatra kapcsoljuk, és a cukros-vajas-tojásos masszába belekeverjük a sütőporos-kakaós lisztet, majd a tejet is beleforgatjuk egy fakanállal.


A kész tészta arányosan szétosztjuk a muffintepsi horpadásaiban, aztán a rumos mazsolát leszűrjük -a rumot félretesszük-, és igazságos elosztásban rászórjuk a muffinokra. A mazsolaszemeket érdemes ilyenkor kicsit belenyomkodni a tésztába, hogy rendesen elvegyüljenek.


A mini muffinokat kb. 20 perc alatt megsütjük, és még langyosan több helyen megszurkáljuk őket egy tűvel. Jöhet a gyors szirup: összekeverjük a leszűrt rumot és a narancslevet, majd megkóstoljuk, és ízlés szerint kiegészíthetjük még egy kevés rummal, hogy a végeredmény még mámorítóbb legyen. A sziruppal meglocsoljuk a megszurkált mini muffinokat, és félretesszük őket, amíg ki nem hűlnek. Ez hamar megy, mert apró termetű sütikről van szó.


A mázhoz a tojásfehérjéből habot verünk, aztán hozzákeverjük a puncsaromát és annyi porcukrot, hogy jó sűrű legyen. Ezután belecsepegtetünk kevés piros ételfestéket, alaposan eldolgozzuk, és a kihűlt muffinokra teáskanál segítségével szép rózsaszín sipkákat varázsolunk. Végül mindegyiket feldíszítjük egy-egy kocka, cukrozott narancshéjjal.


 

Címkék:

VKF. XVI.- Töltött pizza alias calzone

2008 június 15. | Szerző:


 

Ez, gasztroblogíró-életem első VKF.-je, amin résztveszek. Egyszer ugyan már kacérkodtam a gondolattal, de azután mégis elmaradt. Azóta pedig, csak külső szemlélője voltam, lelkesen mentegettem a recepteket, most azonban úgy döntöttem én is beszállok a játékba. Azután amikor tegnap megjelentek az első receptek és köztük több hasonló is, mint az általam prezentált, bevallom, meginogtam, hogy mégiscsak a háttérben maradjak, de aztán úgy gondoltam botorság lenne. Egyrészt, mert ez egy játék, másrészt pedig azért sok eltérés található a receptjeink között.

 

Ezt a töltött pizza receptet a Nők Lapjából vágtam ki és ragasztottam bele a füzetembe, kb. 4-5 évvel ezelőtt. Annak ellenére tettem ezt, hogy nem rajongok a Lajos Mari által ajánlott receptekért, mert már többször befürödtem velük. Ez azonban bevált. Egy időben sokat is készítettem, szerettük is, azután mégis valahogy feledésbe merült.

Most azonban, amikor Gourmandula kiírását elolvastam és elkezdtem agyalni és recepteket olvasgatni, szinte rögtön e mellett döntöttem.

Egy pikniken alapvető cél, hogy könnyen szállítható, viszonylag tisztán ehető és hűtőtáskában pár óráig eltartható legyen ez az étel pedig tökéletes megfelel ezeknek a szempontoknak.

 

Lajos Mari töltött pizzaként publikálta, de mellette egy sávban megtalálható a magyarázat, hogy ezt a fajta ételt az olaszok calzone (ejtsd kálcóne) néven ismerik, amelynek a jelentése eredetileg lábravalót és nadrágszárat ill. harisnyanadrágot jelent és azokból az időkből származik amikor az értékeket-kincseket effélékben őrizték.

 

Töltött pizza

 

Tészta: 2 dl tej, 1 kávéskanál cukor, 2 dkg élesztő, 40 dkg finomliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj

Ezekből kézi vagy gépi módon pizzatésztát készítünk és megkelesztjük.

 

Töltelék: No, itt a variációk száma szinte végtelen. Lajos Mari karfiolt, brokkolit, főtt tarját, kapribogyót, parmezán sajtot ajánl, de ezt mindenki úgy variálja, ahogy a hűtője és az ízlése diktálja. Nekem, természetesen figyelembe kellett vegyem a csatolt részem kéréseit, ízlésvilágát is, így a fentiekből kb. semmi nem került bele.

 

Ami fontos, hogy a besemelt lehetőleg ne hagyjuk el, mert ez egyfajta kötőanyagként szolgál, anélkül könnyen szétesik a töltelék és nehéz lesz szépen enni.

 

Íme az én variációm:



  1. Elkészítjük a besamelt: 2 dkg vajat felolvasztunk, megpirítunk benne 2 dkg lisztet, majd az egészet felengedjük 2 dl tejjel. Simára keverjük ( jó szolgálatot tesz a rugós habverő) és sűrűre főzzük. Hagyjuk kihűlni.


  2. Ha kihűlt, ízesítjük: sózzuk, borsozzuk, hozzákeverünk 2 tojássárgáját, némi szerecsendiót ( a frissen reszelt sokkal jobb, de óvatosan bánjunk vele, mert nagyon intenzív ízű), 5 dkg sajtot (nálam sima, mezei trappista vagy füstölt Karaván).


  3. Ha ezt elkevertük, jöhet bele minden olyan apróra kockázott dolog, amit bele szántunk. Én feldarabolt párizsit raktam bele, valamint 1-1 doboz lecsöpögtetett konzerv borsót és kukoricát.


  4. Belekeverjük az alap besameles töltelékünkbe, majd jöhet a formázás.


  5. Ehhez a tésztát átgyúrjuk és annyi darabra szedjük szét, ahány darab pizzát kapni akarunk. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor 4 darabba szedjük, ha kisebbeket, akkor akár 8-12 felé is oszthatjuk a tésztát. Én inkább a kisebbeket ajánlom, mert nagyon kiadós étel, a tartalmas tölteléke miatt.


  6. A tésztadarabjainkat kör alakúra nyújtjuk és az alsó felükre (kis peremet hagyva) ráhalmozzuk a tölteléket, majd a felső tésztarészt ráhajtjuk, a széleket gondosan lenyomkodjuk, visszahajtjuk.


  7. Sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsibe rakjuk őket, tetejüket villával több helyen megszurkáljuk ( hogy legyen, hol elillanjon a gőz), megkenjük őket olajjal, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük. ( a sütőpapírral vigyázzunk, hogy jó minőségű legyen, mert én már jártam meg vele úgy, hogy ráragadt az egész az aljára és vizes konyharuhával kellett lehámoznom róla)


  8. Vigyázzunk, mert nehezen hűl ki a belseje. Langyosan vagy hidegen is nagyon finom, laktató étel. Jó étvágyat!

 

 

Címkék:

Könyvajánló-Partiételek

2008 június 14. | Szerző:


 A suliba rendszeresen szoktak hozni, különböző kiadók, cégek könyveket és én rendszeresen szoktam is találni olyat, amit ” nem lehet otthagyni”. Mindezt az Uram “nagy örömére”, aki az újabb és újabb szerzeményeim láttán, gyakran sóhajt fel, hogy milyen nagy haszonra tehetne szert, ha kiülne a könyveimmel a piacra. (Ugyanezt “adja elő”, akkor is, ha újabb táskával bővítem a már meglévő készleteimet)


A legutóbbi szerzeményem Juhász Zsuzsanna: Partiételek című könyve. A Szalay könyvház adta ki és rengeteg jól és kevésbé jól ismert recept található benne. Nagyon szimpatikus benne, hogy a leírások tömörek, lényegre törőek.


6 fejezetbe csoportosítja az ételeket:



  1. hidegkonyha és büfé

  2. váratlan vendégek

  3. tömegételek

  4. fondük

  5. koktélok

  6. hasznos tippek, ötletek

Bár nem számoltam meg pontosan, de minimum 500 recept biztosan megtalálható a könyvben, amit 196 oldalon át sorolnak fel+tartalomjegyzék.


Tényleg rengeteg fajta krém, pogácsa, saláta, hidegtálra való falatok találhatóak benne, zömében sósak, alig néhány édes sütés nélküli sütemény receptjét találhatjuk meg benne, ami ebben az esetben nem okoz semmiféle hiányérzetet.


Az ára, írd és mondd 400 azaz négyszáz forint volt.


 A kisújszállási Pannon-Literatúra Kft adta ki. Van egy weboldaluk, ahol meg is rendelhető-ugyanennyi pénzért+ gondolom postaköltség.


 

Címkék:

Lekváros bukta

2008 június 13. | Szerző:


 

Kezdek lassan észhez térni. Már csak a ballagás van hátra, azután még a ledekorálás és egy évzáró értekezlet és aztán, végre vakáció. Úgyhogy szép lassanként, majd itt is próbálok erőre kapni.

Ezt a lekváros buktát kb. két hete sütöttem, egy vasárnap este, amikor az Uram másnap Hódmezővásárhelyre készült, és bár kaptak ebédet, azért a lelkem úgy volt nyugodt, hogy vitt magával egy kis pótuzsonnát. A kelt tészta recept, mint mindig a jól bevált Lianna féle receptúra. Nem sima lekvárt raktam bele, mert az kifolyt volna, hanem azt a bolti, kocka alakú sütőlekvárt.

 

Lekváros bukta

 

Tészta:

1 kefír
fél kg liszt
fél dl olaj
fél dl tej+pici cukor+fél kocka friss élesztő
só(ha édeset csinálsz akkor csak egy csipet és 3 kanál cukor)
Ha túl kemény akkor tej ha lágy akkor liszt.(függ a liszt minőségétől, a kefír sűrűségétől)
Az egészből tésztát dagasztani és egy órát meleg helyen keleszteni.

 

Ha kész, a tésztát kinyújtjuk és téglalapokat vágunk belőle. Ezekbe beleburkoljuk a megfelelő méretre vágott sütőlekvárdarabokat és a buktákat, azzal a felükkel lefelé, ahol a hajtás van, sütőlemezre ültetjük. Hagyjuk még 10-15 percig kelni, majd lekenjük őket olvasztott vajjal és megsütjük őket. Amikor már elkezdenek sülni, még egyszer megkenhetjük őket olvasztott vajjal. Amikor kisült, kenjük-locsoljuk meg őket vaníliás tejjel, ettől finom puhák lesznek még másnap is.

 

 

Címkék:

Szolgálati közlemény

2008 június 7. | Szerző:

 Az előző felhívásból kimaradt egy fontos mondat, miszerint NEM CSAK GASZTROBLOGGAL rendelkezők vehetnek részt ebben a játékban, hanem bárki, akinek bármilyen virtuális naplója van és továbbviszi a játékot.


 

Címkék:

Pay it forward!

2008 június 6. | Szerző:


 Igen-igen, tudom, mostanában hanyagolom kissé a blogírást, de az iskolai évzárás bizony ezerféle megoldandó feladatot gördít elém. Műsorszervezés, osztálykirándulás, ajándékkönyvvásárlás, még egy utolsó falrajz-verseny, ballagás, évzáró, beszámoló leadása, napló átnézése, rendezése és ehhez még hozzájön az, hogy a gyerekek a fáradságtól az átlagosnál is zizzentebbek. Úgyhogy sokszor az agyam helyén csak légüres tér, a lábaim helyén pedig mázsás kőtömbök vannak, mire hazaérek. Ígérem, amint kicsit megpihennek, szorgalmasabb leszek, a sütés-főzés, és a posztolás terén is.


Addig pedig itt ez a klassz és izgalmas játék. Szerintem már az érdekes, hogy ki-kihez jelentkezik.


A szabályokat már biztos mindenki fújja, de a szabály az szabály, úgyhogy íme:


1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.


Szóval szabad a vásár, szeretettel és kíváncsisággal várom a jelentkezőket!


 

Címkék:

Réteskosárka, vaníliapudinggal és eperrel

2008 május 25. | Szerző:

 


 

A maradékfelhasználás jegyében készült ez a gyors édesség, receptje nincs is, csupán összeraktam amim volt. A barackos-túrós rétesből kimaradt pár darab réteslap, a hűtőben pedig volt egy maréknyi eper, amit a múlt heti sok eső után mentettünk meg a kertünkből a teljes enyészettől. Mivel nagyon sárosak voltak, alaposan meg is mostam őket, ezért nem akartam őket sokáig tartogatni, mert félő volt, hogy megadják magukat. Láttam már réteskosárkás édességeket néhány helyen, volt, ahol együtt sütötték a töltelékkel, volt, ahol utólag töltötték. Én az utóbbit választottam.

A réteslapokat olvasztott vajjal megkentem, majd felvágtam 12 részre és muffinsütőben megsütöttem. Közben – 4 dl tejben, 3 evőkanál cukorral (ízlés szerint változtatható)- megfőztem a pudingot, mikor elkészült raktam hozzá kb. 7-8 dkg margarint is, hogy krémesebb legyen és kihűtöttem. Az epreket felvágtam.

Végül, mikor minden elkészült összeraktam őket.

 

Néhány tanulság:

– a réteslap teljesen íztelen, hasonlóan neutrális, mint a fagyitölcsér, ízben nem sokat tesz az édességhez, ezért a tölteléket lehet dominánsabban ízesíteni

– tálalásnál nagyon szép, ropogós, friss- de másnapra, pár óra múlva megereszkedik, átveszi a puding folyadéktartalmát, ezért, ha vendégeknek készítjük, csak kevéssel előtte töltsük meg a kosárkákat. (az ízéből nem von le, mi másnap ettük meg a maradékot)

Címkék:

Barackos-túrós rétes

2008 május 22. | Szerző:


Kezdhetném ezt a postot úgy is, hogy “anyám az álmok nem hazudnak”, ahogy a megérzéseim és Ízbolygó sem. Pár nappal ezelőtt a linkgyűjteményemben elraktároztam ezt a rétesreceptet, mert minden benne volt, ami számunkra finom, vonzó lehet egy süteményben: roppanós réteslap, barack, túró. Nos, a megvalósítás nem sokáig váratott magára, tegnap este nekiálltam elkészíteni. Nagyon hamar össze lehet rakni és tényleg irtó finom. Az egy rúd, pedig sajnos igencsak kevés, ahogy ezt már a kollegina is említette. Ma délután, amikor az Uram hazaért a munkából írd és mondd, 6 azaz hat szeletet evett meg belőle villámsebességgel, úgyhogy már csak múltidőben beszélhetünk róla.


A kép saját, a recept  Ízbolygó blogjáról való. Itt találod. Lustábbak kedvéért ide is bemásolom.


Én csupán annyit változtattam rajta, hogy a méz helyett kb. ugyanannyi cukrot használtam (ízlés szerint) és a lime helyett pedig sima, mezei citromot.


Barackos-túrós rétes (Ízbolygó receptje)


Hozzávalók:
4 lapnyi réteslap
25 dkg túró
2 ek méz
3 ek tejföl
15 dkg konzerv barack
2 tk vanília sűrítmény vagy 1 vaníliarúd magjai
1 lime leve
2 ek búzadara
nagyjából 2 dkg olvasztott vaj


A töltelékhez a barackokat apró kockákra vágom, a túróhoz adom a mézet, tejfölt, vaníliát és a lime levét és jól összekeverem. A réteslapokat egy kivételével egy nedves konyharuhára terítem és megkenem olvasztott vajjal. Ráöntöm a túrós masszát és elsimítom, majd rászórom a barackokat. Megszórom a búzadarával. A hosszabbik felénél kezdve a konyharuha segítségével feltekerem, majd sütőlappal bélelt sütőlemezre emelem. A rúd tetejét megkenem olvasztott vajjal és 200 fokon 25-27 perc alatt pirosra sütöm.

Címkék:

Recepttár a blogíró kollegák és kolleganők tollaiból 5. rész

2008 május 20. | Szerző:

 



Kép innen


Újabb gyöngyszemek:


Sajtos húscipó- a húst csak darált formában evő Uramnak valószínűleg ízleni fog a Borzsi által készített finomság


Még mindig Borzsi és még mindig fasírtrecept- a fent említett ok miatt ebből nálunk sosem elég


Egy nagyon egyszerű, de valószínűleg pont ezért isteni finom csirkemellrecept tv 3-tól


Barackos-túrós rétes Ízbolygótól- No comment


Obatzter- hogy Maci camambert sajtos különlegeségét mikor fogom megcsinálni még nem tudom, de hamarosan sort kell, hogy kerítsek rá


Ahogy Jucy készíti a borsos tokányt


Hogyan készítsünk házilag krémsajtot?- Max megmondja


Tzatziki- szintén Max tollából-fakanalából


Mascarponés-fehércsokis-málnás krém a Macikonyha lapjairól- azt hiszem ehhez sem kell magyarázat, hogy miért került a könyvjelzőmbe


Bár nem szeretem a kávét- Maci Cafe Amsterdamjának hatására feladom az elveim és kipróbálom ezt a csodát


Peti féle mascarponés-gyümölcsös torta- Csongi oldaláról


A druszám- Zsuzsi- poharas eperkrémje


Citromos fehércsoki mousse- egyenesen a Macikonyhából


Egy újonnan felfedezett blog+ a régóta ismert sajtos csiga újraértelmezése- szalonnás változatban az Élet a konyhában című blog szerzőjétől


Snöcy- epres legyezőtortája


Tejcsokoládé-fagylalt fagyigép nélkül- Sütis néne sütödéjéből


Olasz citromtorta Dolce vita módra


Vaníliás sablé diamant- a gyönyörűen csengő Pranté nevű blogról


Provanszi ropogós krumpli- Sajtkukac blogjáról


A kreatívos VKF. forduló- szerintem- legzseniálisabb pályaműve volt Kricso zserbógolyója


Olaszos csirkemelltornyocskák- szintén a kreatívos VKF. fordulóból Kisvirágtól


Fészkes fasírt BeckZsu-tól (még mindig kreatív VKF. – jó kis forduló volt ez)


Sajtos stangli-Gabojszától


Forró almástáska- Snöcytől


Macikonyha G-portálos oldalán egy csomó nagyon jó karácsonyi bonbon receptre leltem, meg persze sok minden mást is


Zsúrkenyér blogján találtam rá a sós sajtra fűszeres olajban (gasztroajándéknak is szuper)


Citromos pite- Pákosztos Macskától


Vaníliapudinggal töltött leveles táska-Évától


Maximális golyómánia-mascarponés golyóbisok-Maxtól


Tejszínes-túrós epertorta- szintén Max konyhájából

Címkék:

Majdnem Albert kekszes sütemény

2008 május 18. | Szerző:


 Tényleg nem tudom, hogy vajon, hogy maradhatott ki eddig a beírt receptek közül ez az egyszerűen összedobható és mutatós “sütnisemkell” típusú sütemény. Pláne, hogy az Uram nagy kedvence. A címben található majdnem szócska arra utal, hogy most nem Albert kekszből készült, de a metódus ugyanaz maradt.( Nem kaptam a közeli boltban és lusta voltam máshova menni, ráadásul így még kb. feleannyiból megúsztam, mintha a hagyományos változatot használom.) A boltban ajánlották ezt a fajtát, próba szerencse alapon megvettem és bevált. Íme ez az:



 

Albert kekszes sütemény


Hozzávalók: 2 nagy csomag Albert keksz ( vagy alternatív esetben egy a  fent látható csomagból)


Krém elkészítése:


1. Összekeverünk 2 csomag főzős csokipudingot, 5 evőkanál cukrot, 1 evőkanál kakaót 1 és fél dl kávéval és 4,5 dl tejjel. (én általában 3in1 kávét használok, mert mi nem kávézunk, ezért meg nem veszek egy csomaggal most csak cappucinóporom volt, abból készült, nem ártott neki)


2. Ezt a keveréket sűrűre főzzük, folyamatos keverés mellett, mert könnyen leég és akkor keserű lesz az egész.


3. Amikor kész, levesszük a tűzről és még melegen belerakunk egy egész (25 dkg-os ) Rámát. Hagyjuk, hogy olvadjon bele, DE közben kevergessük gyakran, mert különben nem kapunk sima krémet. (ha mégis megtörténne a baj és “galuskás” masszát kapnánk, vessük be robotgépet)


4. Ha kihűlt a krémünk, nekiállunk és összeragasztgatjuk a kekszeket ( a két rudat, külön-külön) Alufóliára rakjuk ( az első 2-3 db összeillesztése után, már magától megáll), ha kész kívülről is bekenjük és megszórjuk kókuszreszelékkel.


5. Végül az alufóliába becsomagoljuk és hűtőbe rakjuk. Néhány óra múlva már puha és ha átlósan, szépen szeleteljük kb. 2 cm szélesen, akkor megkapjuk a zebracsíkos sütiket.


 

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!